Normális az, hogy így gondolkodok, érzek valamilyen szinten?

Mai fiatal vagyok, de nem, vagy nem mindig tudok azonosulni a mai dolgokkal. Hiányoznak a 90-es, 2000-es évek dolgai. Valamiért úgy érzem, mintha én egy régebbi generációhoz tartoznék. A régebbi zenéket is sokkal jobban kedvelem, nekem még mindig az akkori kocsik a legjobbak, stb... Kortársaimnak ezek csak halvány emlékek, de nekem nagyon sokat jelent mondjuk egy videokazetta, discman, kamerás mobil stb. Mintha 10 évvel idősebb lennék, komolyan. Persze elfogadom az új dolgokat, és használom is őket, de ha meghallok mondjuk egy 2000-es évekbeli zenét, egyből olyan igazi nosztalgikus felpezsdítő érzést ad. Van pár haverom, aki még emlékszik a régi dolgokra, de az átlag korombelit ezek hidegen hagyják. Kicsit mintha kívülálló lennék, a saját korosztályomban. Normális ez valamilyen szinten? Vagy még ennyire nem jött el "az én időm" amiről mindenkinek mesélni fogok majd, hogy egy másik generáció kultúráját tekintem klasszikusnak? Elég hülye kérdés lett, tudom.