Miért olyan idegesek, türelmetlenek, ingerültek a fiatalabbak mindentől?

Azért, mert velük szemben naponta van nagyon kemény elvárás és számon kérés. Ha rajtuk számon kérnek minden kis csipp-csupp dolgot, ami amúgy csak a hatalommal való visszaélés megtestesülése néhány esetben, akkor ez a viselkedés rögzül. Azt látja, hogy minden felnőtt így viselkedik, és neki is ingere lesz elvárások tartására. Amikor az elvárásoknak nem felel meg valaki, akkor UGYANÚGY fog viselkedni, mint a felnőttek velük szemben: büntetni fognak alternatíva nyújtás nélkül, csak nekik nincs egy naplójuk, ellenőrzőben fenntartott helyük, ahol ezt megfogalmazhatnák, ezért vissza szólnak, kikelnek a jó gyerek stílusból. Vagy ingerlékenység és belső feszültség gyülemlik fel bennük, ami egyszer csak robbanni fog valakin.

Ezt látom én idősebb, begyöpösödött embereken is.

A bennük született és kicsit sem természetes elvárásoknak megfelelni nem tudó embertársaikon vezetik le.

Ha jártál már Budapesten és utaztál már a 4-es-6-os villamossal 7-9 között, te is tudod, miről beszélek.

Továbbá a lehetetlennek tűnő jövő áll előttünk. Mindenhonnan azt hallom, hogy sose lesz lakásom, sose lesz gyereknek megfelelő egzisztenciális helyzetem, sosem fogok annyit keresni, mint amennyit a munkám ÉR! Legfeljebb, ha külföldön helyezkedem el. Hogy a viharba ne legyek frusztrált? Semmi jövőkép nincs előttem! Ami volt is, lerombolja a társadalom, az idióta szethúzó politika, mert nekik a balhé többet ér, mint az, hogy valós megoldás szülessen a JÖVŐT illetően. A szüleimen látom, hogy megszakadnak a munkában és egy helyben topog mindkettő, miközben nincs idő a családra.

Mégis milyen alapon örüljek bárminek? Magyarázd el kérlek, mert komolyan érdekel, hogy tudok majd 10 évvel az érettségi után 2-3 gyereknek egy nem idegbeteg szomszédokkal megáldott kollégium színvonalt meghaladó lakhatást teremteni, miközben nem kapok infarktust és megengedhetem magamnak 2 évente a nyaralást és nem kell évekig fizetnem az autóra is a hitelt, nem kell RETTEGNEM minden nap, hogy holnaptól hol fogok dolgozni, váratlan kiadások nem vernek a földhöz, és mire az én gyerekem/gyerekeim fog/nak ebben a cipőben járni, mint én most, akkor lesz annyi megtakarításom, amiből tudom támogatni az ő életének második fordulójában az elindulását. És még ekkor sem leszek idegbeteg és kihajszolt, kihasznált rabszolga, mint megannyi ember most Magyarországon?

Kíváncsian várom az ötleteket! Mert én nem kérek ebből a lelki nyomorból, amibe tartunk mi fiatalok.

Addig meg engedd meg, hogy feszült, ingerült, tettre kész energia bombaként éljek.

Az lehet a baj, hogy az emberek másokat vesznek alapul (pl: Bill Gates) és olyanná akarnak válni, de ez nem csak így megy, mindenki gazdag akar lenni és attó akar boldoggá vállni. Ez így nem vezet előre sajnos. Én is ilyen vagyok, csak abba merek belevágni amiben tudom 100%-ig, hogy sikerem lesz, kizárom a rizikót és így nem kell foglalkoznom a felelőséggel. Ennek csak anyi előnye van, hogy mindíg jól érzem magam és nem csalódom akkorákat magamban, viszont ezzel nem haladok semmilyen jövő felé sem. Szégyen, de még mindíg édesanyámmal és az élettársával élek, szerintük ez normális, szerintem meg szánalmas, de lényegessen kényelmessebb mint 50000Ft-os fizetésből venni vagy bérelni egy lakást, úgy, hogy a munkahelyemen senki sem tudja, hogy mi lessz a sorsunk augusztus után, mivel akkor jár le a szerződésünk.

Szóval idegeskedhetnék én is, de szerintem felesleges, majd minden jól fog alakulni és minden király lesz!

De a pattogás tuti, hogy nem boldogít!

Honnan is származik az az elvárás, hogy legyen felsőoktatási végzettség / ennek megfelelő munkahely / 4 kerék / 3 gyerek és emellett elmenjek kultúrálódni?

Örülök, hogy sokak vissza kívánják azt, amikor az anyák 10 óra munka után elmentek vért adni, hogy tudjon a gyerekeinek élelmet venni, miközben ő nem evett 2 napon keresztül. Biztos, hogy boldogok voltak? Nagyanyám még így csinálta.

Melyik fiatal nem tudna ennek örülni?

Mai példa: távolsági buszra várunk. Egy kimaradt és pont műszak végén. Tehát nagy tömeg volt. Egy közel 200kg-s nő és a férje, akik 45-50 között járhattak panaszkodtak, hogy miért kér számlát valaki, miért nem veszi meg előre a jegyét online?

Egy 21-2 éves megkerdezte, maguk hol vették a jegyet?

A pénztárban, de a busz sofőr nem köteles számlát adni, ez egy nagyon régi szabály.

És hogy vegyen valaki az interneten jegyet, ha itt áll.a buszmegállóban?

Vegye meg előre otthon! Ne itt nekem kelljen várni rá!

Magára még nem várt senki? Mégsem lehet elképzelni, hogy valaki nem olyan helyről utazik, hogy ki tudja nyomtatni a jegyét?

Valahol biztos tud nyomtatni, rendezze le előre!

És mi van, ha nem tudja melyik járattal fog menni, vagy mint most egy járat kimarad?

Akkor is tud jegyet venni.

De melyik járatra?

....

Szóval ment a vita a nyugodt és türelmes, kedve fiatal és az idegbeteg, türelmetlen, saját törvényeket alkotó koros tagok között.

Nem csak a fiatalok idegesek, türelmetlenek, ingerültek.

Nagyon sok mindenki az. Városban könnyen észre venni ilyet, mert sok ember van és "messze" élnek egymástól szociálisan értve.