Miért van az hogy mindég mindenütt én jövök ki rosszul a dolgokból?

Úgy panaszkodni nem szeretnék, az egész életem egy panaszkodás egy rosszul sikerült élet, reggelig sem fejezném be olyan sok minden gyötör.

Rossz döntések, tehetetlenség, talpra esettség hiány, bizalom hiány, egyszerűen nem tudok megfelelni az embereknek bármit csinálok vagy mondok mindig én vagyok a fekete bárány és én vagyok aki megbánt másokat.

Nincsen célom, egyik nap a másik után telik, nem vagyok elég elszánt, semmit nem fejezek be.

Amikor visszaemlékszek a kudarcaimra saját magam előtt süllyedek el és bele gondolok ha én ilyen tisztán emlékszek még évek után is akkor más vajon hogyan emlékszik vissza? Szörnyű vagyok.