A jo emberismerok nagyobb szazalekban maganyosabba, mint az atlag?

*relativ elnezest

Értelmes választ szeretnél? Mert a kérdés se pontos :/ de értem mire gondolsz. Az annyira jó emberismerők rájönnek hogy mit akar a másik, esetleg hamar átlátják és unalmassá válik számukra a szituáció amit a másik emberrel élnek át. Egy idő után számára talán már idegesítővé is válnak az emberek mert lebontja őket egy sablonra, amely minta mindben ismétlődik, és értelmetlenné válik tovább ismerkedni mert mindig csak ugyanazt találja. Ezért magányos lesz. Bár ilyenkor nem is igazán lehet magánynak nevezni, mert megszűnt a remény aziránt hogy találjon valaki olyat aki nem sablonszerű, akiben újat fedez fel, ez már nem magány hanem depresszió, nem magány mert más ember már nem segíthet rajta.

Látod ez egy elég kemény kérdés. Én azt hiszem, hogy igen a válasz. Bár végül is ez sokmindennek a függvénye azt hiszem. Hiszen Önmagában jó emberismerőnek lenni, nem jelenti azt, hogy valaki mondjuk gerinces, vagy erkölcsös is, vagy hogy ne volna eléggé felszínes és sekélyes ahhoz, hogy sok Kevésbé "minőségi" kapcsolata lehessen. A jó emberismeret nem mond el semmit arról sem például, hogy mekkora tolerancia küszöbbel rendelkezik valaki, adott esetben egy másik ember viselt dolgai, esetleges negatív tulajdonságait illetően...

Van egy olyan munkatársam, akinek nem volt még nője és nem éppen jók az elképzelései a valóságról, vagy egy kapcsolatról. Idilli képet fest a nőkről, meg így arról, hogy mit miért tesznek. Az a srác szerintem nem jó emberismerő és haverja se sok van.