Nagyon ciki volt 30 évesen sírni emiatt?
Nő vagyok,vagy hát inkább kislánynak éreztem magam. Egy hülye fesztiválon voltunk,ahol volt egy létramászós sátor,ahol csomó jó dolgot lehetett nyerni,ha időre teljesítetted,amit kellett. Nem volt nehéz,tömött sorokban,jó tempóban haladtak az emberek,garantált nyeremény is volt,mindenki nyert. Mindenki megoldotta,aztán rám került a sor. A létrára fel is másztam,megoldottam,de nem időre,én kicsúsztam az időből. Mindenki csak nézett,hogy ez hogy lehet,s az a legdühítőbb,hogy a fődíjat vittem volna el,ha nem csúszok ki az időből,mert a feladatot megoldottam. Így nem kaptam meg,de azért hoztak egy vigaszdíjat,egy bóvli gyerek műanyag napszemüveg,hogy én se menjek már el üres kézzel,mert a hostessek szerint 3 napja állnak ott,de ilyen még nem volt,mindenkinek rutinfeladat volt,és mindenki elvitte azt,amit nyert.
A legrosszabb az volt,hogy kb 200 ember előtt égtem le. Szégyen,de alig tudtam tartani a könnyeimet,utána pedig elkezdtem sírni. Nem a bóvli vacak miatt,mert a fődíjból is veszek tízet,ha akarok,hanem hogy miért pont velem történik ez.
Hülyeség is volt belemennem,mert én voltam az,akit érettségiig gúnyoltak az iskolában,mert a szülei felmentették tesiből,mert gyenge voltam,és azt mondták nekem,hogy örüljek,ha a saját lábamon megállok,s nem esek el benne. Komoly indoka nem volt a féltésnek,de 15 évesen rettegtem az utcára menni,mert addig egyedül sehova nem mehettem. Bicikliről,sportról szó sem lehetett,mert 'nem vagy elég ügyes hozzá'
55 kg-san érettségiztem,de most,12 évvel később felszaladtam 67 kg-ra,sosem voltam még ennyi. 160 cm vagyok. Anyám ahányszor meglát,bálnáz,korhol,szégyelljem magam,pedig alig bírok fogyni,hormonbetegségem is van. Már arra is gondoltam,hogy amit megeszek,kihányom,mert már nem bírom,hogy mutogatja nekem az anyám a jobbnál jobb nőket,hogy úgy kéne kinéznem.
És szégyen-nem szégyen,sírtam,csak sírtam,hogy ami másnak rutinfeladat,még az sem megy nekem. Mert alapból lassú vagyok,ahogy anyu mondja: 'lassú vagy,mint apád'. Meg: 'alacsony,dugó,és még széltében is nő'
Miért is gondoltam,hogy ez az ügyetlenségem,lassúságom,lúzerségem bármit is változott az évek során. Nem kellett volna megpróbálnom. A mai napig megkapom,hogy ne csináld,mert elesel/elütnek/elsüllyedsz (hogy ne ússzak,mert belefulladok a medencébe,idézem: 'az én ügyességemmel', bár valamikor úszni is tudtam,meg biciklizni is szerettem).
válasza:Ha anyukád így kezel, akkor próbáld figyelmen kívül hagyni a beszólásait, vagy vágj a fejéhez hasonlókat.
Ha egy szülő igazán szereti a gyerekét, nem úgy neveli, hogy rönkreteszi az önbizalmát, önértékelését, hanem felturbózza a végletekig. Persze erre is láttam már rossz példát.
Nekem apám, meg nővérem rombolta az önbizalmam sokáig, nem is értem el emiatt soha semmit, bele se kezdtem.
De ismertem olyan anyukát is, aki a gyerekébe akkora önbizalmat öntött egész életében, hogy tényleg, még ránézni is rossz volt szegény gyerkőcre, de olyan lelkesedéssel vetette bele magát mindenbe, hogy minden sikerült neki.
Próbáld kiválasztani, ki az, aki jót akar, és ki az, aki nem.
Persze olyan is van, hogy "másként" tudja a szeretetét kimutatni az ember, ami kívülállóként, vagy egy szakembernek mindennek tűnik, csak nem szeretetnek.
A hormonbetegséget meg komolyan kell venni, menj el endokrinológushoz, ha még nem lettél volna, de próbáld gyógyszerek nélkül élni az életed. Csakis mozgás, és egészséges étrend.
válasza:Nem ciki.
Inkább a - bocsánat - idióta szüleid viselkedése a ciki.
válasza:
válasza:Szüleid-Te 1:0
Beigazolódott amit a szüleid gondolnak, ráadásul a sírás csak megerősített ebben. És neked fogalmad sincs, hogyan kéne lépni, akár csak ahhoz hogy egyenlíts. A jó hír, hogy van erre megoldás .......
Szerintem az a baj, hogy anyukád még mindig gyerekként kezel. És te ennek megfelelően próbálsz megfelelni, viselkedni.
Te mit szeretnél? Mire vágysz? Csináltál eddig bármit is, amiben nem kérted ki anyukád véleményét: Vagy vettél egy új cipőt , pólót, hogy előtte nem kérdezted meg tőle, hogy vajon jól fog állni rajtad? Hanem csak úgy megvetted, mert neked annyira megtetszett?
A sírás nem szégyen, azt mutatja, hogy még mindig nagyon befolyásolható és törékeny vagy, anyukád ezért is kezel így ahogy.
Egy kicsit határolódj el tőlük. Próbálj a saját lábádra állni, költözz el (még akkoris jó ötlet, ha anyagilag nem jössz ki jól így, sőt), mert amíg otthon laksz, nem fogsz tudni leválni soha, nem fogsz tudni megerősödni lelkileg soha. Nem fogsz tudni kiállni magadért, a vágyaidért, mert mindig lesz valami hivatkozási pontja anyukádnak, hogy neked miért nem fog sikerülni.
Kezdj el élni, ahogy TE szeretnél és ne úgy, ahogy anyukád megszabja. Ha akarsz sportolj, tanulj úszni. Az, hogy 15 évesen anyukád megmondta mit szabad neked és mit nem, az oké, de azóta eltelt 15 év... és te még mindig ugyanabban a vezethető "gyerek" státuszban maradtál, mint évekkel ezelőtt.
Felnőttél. Élj úgy, hogy nem kéred, várod lépten nyomon anyukád instrukcióját, véleményét...!
válasza: válasza:Kérdező,igazán sajnállak :/
A reakciód kissé meglepő volt,de teljesen érthető.Sajnos szokott ilyen lenni :/ Azért fel a fejjel :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!