Ebben mégis mi a logikus?

Szerintem ez érthető. Akinek nagy az önbizalma, annak azért is, mert dicsérik. És onnantól, hogy nagy az önbizalma, a többiek is elhiszik, hogy jó, amit csinál. El tudja adni magát. Aki meg szerényen, félősen adja elő magát, annál feltűnőbbek a hibák.

"Aki félve kér, felszólít a visszautasításra."

Alapjábavéve az, hogy valaki nem nyított egy környezetben, vagy akárhol, vagy mondjuk nem törekszik arra, hogy bevágodjon másoknál, barátkozzon, abból még nem következtethető, hogy nincs önbecsülése, vagy mások vélemény kihatna az életére.

Akik bántják, azok nem valami ésszerűen teszik, de mégis megvan az okuk rá. Szerintem az ilyesmi nem csak értékekről, vagy "felsőbbrendűsködésről" szól, lehet célszerű dolog(pl. irigy barátnő leépíti az irigyelt felet), vagy lehet egyszerűen viszonyulás, mert hát ha én nem kedvelek valakit, akkor nem kell úgy tennem mintha kedvelném, ezzel nem az életére akarok kihatni, de a személyes viszonyulásáról egy ember nyugodtan eldöntheti, hogy miképp fejezi ki, persze ne ártson a másik embernek, de ha nem tudja kedvelni, és ezt kimutatja, azzal még nem kell befolyásolnia a másiknak a személyes életét.

Nem "becsapni" akarja az önbizalomhiányost arról, hogy "ő kevesebb", csak lehet, hogy tényleg öszintén ezt hiszi/érzi róla, valószínűleg neki is oka lehet erre. Nem kell úgy tegyen, mintha kedvelné.