Nektek van olyan tartós egészségügyi bajotok, ami kívülről nem látszik, de valóban hihetetlenül zavar, viszont már megtanultál vele együttélni? (fiataloktól kérdezem főleg)

Allergia és reflux. Bár az allergia esetenként igencsak látszik kívülről. :)

Sosem sajnáltattam magamat, az allergiát túlélem, a reflux miatt meg vigyázok arra, hogy mit eszem. És mindezzel együtt egészségesnek tartom magamat.

Laktozerzekeny vagyok, valamelyik feherjet se birom.

Reflux is van. A fulemnek is van valami baja, huzatban jon elo.

Van egyes orvosoknak egy kedvenc mondása: "Egészséges ember nincs, csak rosszul diagnosztizált beteg."

Egyébként ha mindenkit tetőtől-talpig átvizsgálnának, talán kivétel nélkül találnának ezt-azt... anatómiai rendellenesség, tartós gombásodás, a mentális dolgokról már nem is beszélve.

Mivel írtál nem látható helyen lévő bőrbetegségről és visszerekről, ezért merészkedem leírni az én bajomat. Mert látható, viszont ha ruhában vagyok, akkor meg nem mondaná senki.

Rengeteget híztam rövid idő alatt (nem valószínű, hogy pajzsmirigy-betegség miatt, mielőtt valaki leírná ezt, bár még nem vizsgáltattam ki magam), ezért striás vagyok mindenfelé. A hasamon pl. több 20-30 centis stria van. Undorító. Nem tanultam még meg együtt élni vele, szerintem nem is fogok. Amint lefogyok első dolgom lesz elmenni valami komolyabb eltávolíttató kezelésre. Bár sajnos nem lehet őket teljesen eltüntetni, de azért ha nem fognak ennyire látszódni mégis csak könnyebb lesz elfogadni. Mondjuk sanszos, hogy fogyás után a striák helyén lógna a bőröm, az esetben pedig azt is megcsináltatnám.

Ja, amúgy ezen kívül még vannak kisebbek a mellemen, combomon, karomon, csípőmön, térdhajlatomon, sőt még a vállamon is van egy.

Annyira zavar, hogy esküszöm bármelyik eddig leírt dologgal szívesen cserélnék. :(

Pánikbetegségem és szociális fóbiám van, korábban depressziós is voltam és az őszi-téli időszakban gyakran kiújul.

Bár nem titkoltam sose, nyilván nem olyan dolog, amiről csak úgy beszél az ember, és a pánikbetegségemet remekül álcázom arroganciával, szóval nem igazán észrevehető, hogy majd összehányom magam, akárhányszor idegenek közé megyek.

Néha nagyon rosszul vagyok, és nem megyekbe órára v előadásra, néha kérdezik, hogy mi volt a baj, csak annyit szoktam mondni, hogy "beteg voltam" "Jaj, te is megfáztál?"lol, bárcsak. Nincs az a nátha, ami úgy megküldene, mint egy fincsi kis pánikrohammal vegyes depresszió, amikor képtelen vagyok kikelni az ágyból, hogy egyek, nemhogy még órára menni. A nátha kutyafüle ahhoz képest, hogy konkrétan napokig olyan érzésed van, mint amit akkor érzel, amikor megbillen a széked és egy tizedmásodpercre elkap a szívinfarktus.

Csak sajnos manapság még mindig elfogadhatóbb a "megfáztam, ma nem dolgozok", mint a "meg akarok dögleni, képtelen vagyok kikelni az ágyból, ma nem dolgozok".