Létezik még olyan ember aki az önzetlen segítséget képes akár viszonozni is?

Persze, hogy léteznek. Több milliárdan élünk a bolygón, olyan nincs, hogy csak egy emberre igaz egy állítás.

Egyébként meg az emberek nagy része egy görény, szóval ne csodálkozz, ha sokan nem viszonozzák az ilyeneket.

Barmikor szamithatnak ram a barataim, joban-rosszban, ez a vilag legtermeszetesebb dolga szamomra.

Alpajaraton is szivesen meghallgatom masok gondjat-bajat es igyekszem segiteni. DE! Most mar csak akkor, hogyha latom a masikon a torekvest a valtozasra, arra, hogy probalja rendbe szedni magat.

Ha minden egyes tanacsra es javaslatra csak kifogasokkal es tovabbi panaszkodassal jon, es csak ugyanazt szajkozza folyamatosan, mikozben nem csinal semmit, az egyertelmuen csak lelki szemetesnek hasznal, es tok feleslegesen olok bele idot es energiat. Egy ido utan nem fogom tobbe tamogatni ezt a tipust.

Igen, így szokott lenni: amíg tudsz segíteni, mosolyogva lesnek, aztán se kép se hang, amíg nem kell az új segítség. Van egy kis probléma: aki viszonzást vár az önzetlen segítségért, az már nem önzetlen segítséget nyújt. Tehát ilyenkor tisztázni kell, hogy megfelel-e ez az állapot (segítek önzetlenül, így a vele járó békát is lenyelem), vagy inkább nem hagyom magam kihasználni. - Segítek rajtad, de nem a magam kárára. Én is szívesen segítek másoknak (most is épp arra törekszem, szóval a kérdésedre minden nem troll válaszoló egy igen), a minimum fizetség, hogy láthatom őket örülni. Ha erre is képtelenek, csak követelőzni tudnak, és természetesnek veszik, amit kapnak, akkor frászt nekik. Azt nem várom, hogy kihúzzanak a gödörből, amikor ők is benne vannak. Ez gyakran lehetetlen kívánság, másokat kell találni hozzá, vagy "segíts magadon és Isten is megsegít".

El tudom képzelni (bár csak feltevés), hogy te igazából nem mersz segítséget kérni. Ezért aztán olyan emberek alkotják az ismeretségi körödet, akik csak tarhálni járnak hozzád, viszont-segíteni pedig nem tudnak (és valószínűleg nem is akarnak).