Tényleg iszonyú nagy tragédia, hogy szerelmes vagyok egy énekesbe?

A barátaim és a szüleim mindig azzal jönnek, hogy: ,,Jaj, ez csak egy plátói szerelem, nem igazi!" Én meg ilyenkor a fejükhöz vágnám, hogy: ,,B***d már meg, de komolyan. Te lehet, hogy nem éreztél még ilyet, mert neked nem kell minden k******tt nap az miatt szenvedned, hogy több ezer kilométerre vagy a legfontosabb embertől az életedben. Mellesleg, lehet, hogy soha a büdös életedben nem találkozhatsz vele, ami mégjobban fáj. Szóval ne pofázz bele olyan dolgokba, amit nem éltél még át, jó? Köszi."

Rettentően kiakaszt ez a szituáció. És most bárki beadhatja nekem, hogy ez nem igaz szerelem, de ez igen is az. Mindenhol, mindig rá gondolok és róla álmodok minden este, sőt, szinte már csak róla tudok beszélni. Tényleg ennyire nagy dolog? Nem tudom már hova tenni, és r****tul idegesít.

(Mellékesen, akit érdekel, Harry Styles a személy, akibe halálosan bele vagyok zúgva.)