Ti hogy kezelitek a többi embert?

Az a helyzet, hogy rengetegszer éltek már vissza a bizalmammal, gyakran nagyon csúnyán, méghozzá olyanok is, akiket a barátaimnak hittem. Szintén rengeteg lelki szadistával találoztam, aki ezekben a dolgokban leli örömét. Mára eljutottam oda, hogy kerülöm az embereket. Mindenkinek adok egy esélyt, de ha csak egyszer is visszaél valaki a bizalmammal, onnantól azzal végeztem, aki pedig egy-két alkalommal szórakozik velem, és látom, hogy ez a jövőben is így lesz, azzal se beszélek onnantól.

Szerintetek rosszul csinálom? Sokan mondják, hogy nincs humorérzékem, ami szerintem nem igaz. Ráadásul pont azt tapasztalom, hogy akik ezt mondják, azok is eléggé megszenvedik mások szemétkedéseit, még talán jobban is, mint én, és pont ők veszik komolyan, ha valaki csak viccel velük, ami rám nem igaz. Meg aztán én jobban érzem magam, ha nem rontják el a napomat beszólásokkal, gúnyolódásokkal és hasonlókkal. Az embernek sokkal több energiája, önbizalma marad, ha kimarad a beszélgetésekből, az ún. szocializációs tevékenységekből, és nem folyamatosan a piszkálódás ellen kell védekeznie.

Vágynék én igazi barátokra, csak már annyiszor vertek át, aláztak meg, hogy eleve bizalmatlan vagyok az emberekkel. Nem értem, kinek jó ez, mert gondolom azoknak se sok barátjuk van, akik másokat bántanak.