Ti is kevés szerény és alázatos embert ismertek? Szerintetek a boldogság kulcsa lehet az, ha az ember félreteszi az egóját?

Mert az jobb, ha más ártatlan embereket basztatsz és tönkreteszed az életüket?

én talán önbizalomhiányból adódóan, de általában alázatos vagyok, és nem szeretem ha dicsérnek, nem tudok mit kezdeni vele, nem szoktam nagydobra verni a saját teljesítményemet/sikereimet(ez talán hasonló a szerénységhez? nemtudom). Mindenesetre én nem érzem így jól magam, mert sokszor nem érem így el amit akarok. Nem vagyok eléggé rámenős, az alázat pedig nem feltétlenül jó minden esetben. Tehát nem biztos, hogy ez így önmagában megfelelő a boldogsághoz. Szerintem a boldogsághoz való út a vágyak elhagyásában/elengedésében, és önmagunk és mások szeretetében, elfogadásában keresendő

Szerencsére nem. Ha valaki félreteszi az egóját és úgy él, akkor ő nem ezzel nem ezen a világban, hanem egy álomvilágban fog élni, ami lehet, hogy megadja neki a boldogságot, de átverik, kihasználják, hülyének nézik általa, az tuti. Épp ezért inkább jobb a szürke valóság...