Van még olyan aki nem bírja ha egy talp alatt nincs semmi vagy csak én vagyok ilyen?

Én utálok zokni nélkül lenni.

Strandon, vagy ilyen helyeken értelem szerűen nincs rajtam zokni, de itthon pl. mindig. Viszont ha más mezítláb van, az nem zavar, ő dolga.

Ha nem a mezítlábasságra gondoltál, akkor nálam ilyen csak ülésnél van, de csak saját magammal. Nem bírom elviselni, hogyha ülés közben nem, vagy csak a lábujjam ér le a földre. Sajnos szörnyen alacsony vagyok (152 cm), úgyhogy minden nap megküzdök a magas székekkel, a legtöbb túl magas nekem (mármint úgy, hogy a talpam nem ér le teljes egészében), ezért ez szinte már a mániám.

Az ülésen kívül más esetben nincs ilyen gondom, sőt, több méteres magaságból már kifejezetten élvezem lógatni a lábamat. Van viszont a tiédhez hasonló hóbortom: beteges háttámla mániam van, szóval legszívesebben bele tudnék pusztulni, ha nincs semmi, ami a hátamat támasztja ülés közben, és én se tudom nézni, ha más előre görnyedve ül vagy úgy, hogy semmi sem támasztja a hátát.

Ilyenről még nem is hallottam. Akkor nehéz lehet neked az élet.

Es azt tudod hogy miért van ez? Undorodsz valamitől?