Emberi (nem jogi) értelemben miért kortól teszik függővé a felnőttség fogalmát?
Kezdjük ott, hogy az emberek többsége a lélektani értelemben vett felnőttséget csak felületesen ismeri, sok esetben megfogalmazni sem tudja. Az emberek általános érzelmi fejlettsége rendkívül alacsony szinten van. Márpedig nálam egy gyáva, megalkuvó ember nem felnőtt férfi/nő, hanem anyuci pici fia/lánya, mert a gyávaság még gyermekkorban okés, már serdülőkorban sem gondolom, helyén lenne. Miért kezelik állandóan le a serdülőket, hogy én xy éves vagyok, nekem eszembe sem jutna. Nem az a lényeg, hogy hány éves vagyok, hanem az, hogy lélekben a helyén vagyok-e. A legtöbb ember pedig nem nagyon van, és úgy gondolom, egy felnőtteset játszó kisgyerek a nagy többség, akik a serdülők támadásai elől szinte mindig a koruk mögé bújnak, mert úgy érzem, nincs más eszközük a védekezésre. Én meg azt mondom, hogy ne a korom miatt tiszteljen senki, mert egyszer ők is, meg én is meg fogok dögleni. Önmagamért tiszteljenek az emberek. Azért, aki vagyok, mert ember vagyok, és ne azért, mert 25 éves vagyok.
Nálam felnőtt ember az, aki a tetteiért, gondolataiért, érzéseiért felelősséget vállal, azokat önmagának is, másoknak is képes hangosan elmondani, és ezt minden áldott nap képes megtenni. 25 éves vagyok. És? Ettől még lehetek egy utolsó szemétláda (nem érzem magam annak, páran biztosan így hiszik, hát higgyék, az ő dolguk).
Az úgynevezett "felnőttek" miért nem képesek hinni önmagukban, hinni abban, hogy amit csinálnak, az jó, miért hiszik azt, hogy ha szünetet tartanak, akkor megáll az élet, mert ők olyan fontosak és pótolhatatlanok? Hülyeség. Ha majd elpatkolnak, hatalmas kavarodás lesz és az egész világ azon fog munkálkodni, hogy pótolja őt? Miért ilyen nagyképű suttyók néhányan? Miért nem képesek indulatok nélkül kezelni a kritikákat? Mert úgy hiszem, többet érnek el vele, ha higgadtan átgondolják, és ha nem értenek vele egyet, kimondják, és ennyi. Ha meg igen, akkor megköszönik szépen, és változtatnak. Szóval a "felnőtt" társadalom a szememben hiú, nagyképű, gyáva suttyók gyülekezete. Nektek erről mi a véleményetek?
válasza:Sokat érnek vele, ha közben meg majd belepusztulnak, úgy gyűlölik magukat. Egyébként egyetértek, bár úgy gondolom, nem csak ez van benne. A szülői mintát is akaratlanul is felveszik. Ha a szülő gyáva és nem képes kiállni az igazáért, a gyerek sem lesz. Azt látom, hogy mikor a kamasz megfogalmazza a szülei hiányosságait, akkor sok esetben a sajátjait is. Nekem hála égnek nagyon jó nevelésem volt, arra lettem nevelve, hogy előbb tanuljam meg szeretni és tisztelni önmagam, aztán majd utána foglalkozhatunk a külsőségekkel. Pszichiáter lesz belőlem, ha minden igaz, és nem a pénzért, nem a külsőségekért, hanem mert érdekel és szeretem csinálni, amit csinálok.
Rohadt nehéz, mert nem vagyok elengedve túlzottan anyagilag, de annál nagyobb sikerélmény lesz majd a szakvizsga. :)))
válasza: válasza: válasza:
válasza:A probléma az, hogy a gyávaság sem feltétlenül negatív tulajdonság. A használata lehet pozitív vagy negatív.
Például.
Pozitív, mikor "gyáva" vagy, és fegyvertelenül nem ugrassz neki az előtted álló rozsomáknak, hanem futsz, amerre látsz.
Viszont negatív módon használom, ha a páromnak nem vagyok képes elmondani, hogy xy fáj nekem, mert "Jaaaaj, veszekedés lesz belőle."
Az empátia most nem tudom, hogy jött ide. :D
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!