Létezhet, hogy egy ember ennyire jó legyen?

Egy ismerősömről van szó. Az egyetemen találkoztunk. Azon kevesek egyike, aki mindig is teljesen normális emberként tekintett rám. Azt tudni kell rólam, hogy nagyon introvertált vagyok, de ő ennek ellenére mindig teljesen normálisan viselkedett velem.

Emellett mindig mindenben segítette nekem, amiben csak tudott. Sosem nyűg neki a segítség. És semmilyen haszna nem származik belőle, ő akkor is lelkiismeretes, és a lehető legtöbbet teszi meg a másikért.

Sokszor már én éreztem rosszul magam, mert nem igazán tudtam viszonozni ennyi segítséget, de amikor például egy nagyon csekély ajándékot vettem neki szimbolikus viszonzásként, ő akkor ugyan elfogadta, de megígértette velem, hogy többet nem veszek neki semmit, ő szívesen segít bármikor, és nem kér cserébe semmit.

Persze amikor csak tudok, akkor én is próbálok segíteni neki, de nem nagyon van rá szüksége.

Fogalmam sincs, hogy miért ilyen jó hozzám.

És azt sem érzem, hogy netán szánalomból, sajnálatból tenné (igen, megszoktam érezni, ha onnan fúj a szél). Mielőtt találkoztunk, nem tudtam elképzelni, hogy létezhet ennyire jó ember, mint ő. Pedig előtte szerelmes is voltam.

Egyébként az élete nem mindig fenékig tejfel, sokszor stresszes, és néha sok gond gyötri, de pont ennek ellenére mindig sosincs rossz szava, sohasem koptat le, és mint már írtam, mindig segít!