Miért van az, hogy mindenkit az anyagi dolgok érdekelnek elsősorban?

Aki gyűjtögetni tud, az nem a megélhetésért robotol. Akinek nincs, vagy csak annyi van, hogy dátumról dátumra éljen, annak nem fér el talonba 2-3-5-10 ezer a szekrény sarkán.

Ha viszont olyan helyzetbe van valaki, hogy 2-3-5-10 ezer a polcon maradhat és nem hiányzik, akkor már fialtatni akarja, hogy még több és még több legyen. Belőlük lehetnek a sírók, akik nem érzik át, hogy ha igazán nincs, azt inkább szégyenli az ember, mintsem reklámozza.

A sírókból lehetnek a harácsolók, akik látva a polcos pénzük hasznát, eladnák a lelküket is, hogy még több legyen. És ha még több lesz, belőlük lehet a "felső tízezer", ami mára kb az infláció mértékével egyenes arányban emelkedik (ez a középosztály további feloszlásával, de csökkenésével, és az alsó réteg gyarapodásával jár persze).

A felsoroltak közül egyedül a legelső (legalsó) réteget nem érdekli a pénz.

Mert manapság, csak a külsőségek számítanak, kinek van jobb,szebb,nagyobb... Sajnos ezt is látni mindenhol, gondolok itt a közösségi oldalakra a médiára és sorolhatnám, nem számít már az erkölcs, az őszinteség, az emberség csak is az hogy mid van, az már nem számít honnan, vagy milyen áron...a lényeg, hogy fel tudják mutatni és valjuk be ,egyre inkább van az, hogy csak úgy lehetsz valaki ha van pénzed , az másodlagos hogy emberileg milyen az ember.

Meg kell nézni a mai fiatalokat is, ebbe nőnek fel, és ezt is látják,nem érdekli őket hogy Apa, Anya miből meg milyen áron nekik ez a természetes hogy van minden.. idővel a többség mindig többet akar és nem tudja maga sem hogy közben mindene megvan..

ilyen világot élünk.

26/F

#2 szóval szerinted a napi szinten robotolókat, megélhetésért dolgozókat nem érdekli a pénz? Nem tudom, hogy ezt te mégis miből vontad le?

"Miért van az, hogy mindenkit az anyagi dolgok érdekelnek"

Azért mert akinek pénze van, annak élete is van. Az életet ne azonosítsd a napi 8-12 óra robotból minden nap évi 20-25 nap szabadnappal, aminek csak a felét tudod te magad szerint beosztani. Ha netán lebetegszel, akkor köteles vagy MÁSNAK jelenteni, hogy mi van. Ez nem élet, ez rabszolgaság!

Nagyon jó kérdés, már én is sokat gondolkoztam már ezen. Nagyon szomorú és egyben bosszantó számomra, hogy sok embert semmi más nem érdekel, csak hogy minél több pénzt szerezzen. Olyan embereket is ismerek, akik maguk sem tudják mire költenék a pénzt, csak maga a tudat boldogítja őket, hogy van. Vagy csak azért akarnak hatalmas házakat, tízmilliós autókat és hiperszuper kütyüket venni, hogy irigyeljék őket. Ettől érzik úgy, hogy ők lettek valakik. Közben meg látástól mikulásig gondoznak, szóval idejük sincs kiélvezni a pénzt, amit keresnek. Vagy van a még rosszabb kategória, aki állandóan ezen kesereg, mégse tesz semmit, csak ül otthon, szidja a világot, és sajnálja magát.

Én ugyanúgy gondolkozom, mint te, kérdező. Nem vagyok szegény, de gazdag sem, átlagos körülmények között nőttem fel, most is így élek, és én elégedett vagyok ezzel az életszínvonallal. Mindig van mit ennem, ki tudom fizetni a számlákat, amire szükségem van, meg tudom venni (több százezres ruhákra, telefonokra nem is vágyom), ha spórolok rá, évente 1-2 olcsóbb utazás is belefér. Ennyi nekem bőven elég, nem vágyom többre.

Nem az a szegény, akinek kevés van, hanem az, aki többet kíván.

Ha a természetnek megfelelően élsz, sohasem leszel szegény, de ha ábrándjaid után futsz, sohasem leszel gazdag. A természet keveset kíván, az ábrándozás a mérhetetlent akarja.

Nagy ember az, aki a gazdagságban is szegény emberként él.

Senki sem születik gazdagnak, aki megszületik, annak tejjel és szőtessel megelégedettnek kell lennie. Ilyen életünk kezdete s mégis sokszor országok sem elégítenek ki bennünket.

Ha valóban gazdag akarsz lenni, akkor ne a pénzedhez tégy hozzá, hanem az igényeidből vegyél el.

Bármit ruháznak rád, valahonnan azt el kell venni.

"Sokáig nagy becsben állott előttem a gazdagság: elámultam, mihelyt valami belőle itt vagy ott megcsillant. Azt hittem, hogy az, amit mögötte rejtegetnek, hasonló ahhoz, amit megmutatnak. Egy ünnepély alkalmával azonban láttam a városnak összes kivésett kincsét, amelyeket arannyal, ezüsttel, vagy pedig az aranynál és ezüstnél is értékesebb dolgokkal raktak ki, láttam a keresett színpompát és a ruhákat, amelyeket nemcsak a mi birodalmunk, hanem még az ellenség országainak határán is túlról hoztak: egyfelől viseletükkel és szépségükkel feltűnő gyerekcsoportok, másfelől asszonyok és egyéb dolgok voltak láthatók, amelyeket a világ leghatalmasabb birodalmának szerencséje fel tudott mutatni, miután seregszemlét tartott kincsei felett. Mi más ez, szóltam magamban, mint az emberek amúgyis izgatott vágyainak az ingerlése? Mire ez a pompázás a kinccsel? Nyilván a kapzsiság elsajátítására gyűltünk össze: istenemre mondom, még kevesebb vágyakozást viszek el magammal, mint amennyivel idejöttem. Megvetem a gazdagságot, nem azért, mert fölösleges, hanem azért, mert kicsinyes dolog; láttad-e, hogy eltűnt néhány óra leforgása alatt az az ünnepi menet, bár ünnepélyes lassúsággal és rendezett sorokban haladtak? Az foglalja el egész életünket, ami egy napot sem tudott betölteni? Még az is hozzájárult a dologhoz, hogy nekem úgy tűnt fel, hogy a vagyon ugyanolyan fölösleges a tulajdonosának, mint azoknak, akik csak nézik. Azt mondom tehát önmagamnak, valahányszor ilyesmi üti meg szemeimet, valahányszor egy ragyogó palota, egy gondozott szolgasereg, vagy csinos inasok vállán nyugvó gyaloghintó tűnik fel: mit csodálkozol, mit bámulsz? Ez csak pompa. Csak fitogtatják ezeket a dolgokat és nem tartják birtokukban, mert míg tetszelegnek bennük, tova is tűnnek; fordulj inkább az igazi gazdagság felé. Tanuld meg azt, hogy kevéssel is megelégedett légy és bátran, lelkesen kiáltsd ezt: van vizünk, van árpadaránk, Juppiterrel is felvesszük a versenyt szerencse dolgában. De vegyük fel a versenyt, arra kérlek, még akkor is, ha ezek is hiányzanak. Csúnya dolog, ha életünk boldogsága az aranyban és ezüstben rejlik, de ugyanolyan csúnya, ha a víztől és az árpadarától függ. "Mit tegyek tehát, ha ezek a dolgok sem volnának meg?" Azt kérdezed, hogy mi a szükségnek az orvossága? Az éhséget úgyis éhség fejezi be: különben mit számít, hogy nagy vagy kis dolgok azok, amelyek szolgaságra kényszerítenek? Mit számít, hogy mekkorácska az, amit tőled a sors megtagadhat? Maga a víz és az árpadara is másnak az önkényétől függ, márpedig nem az a szabad ember, aki fölött a sorsnak kevés hatalma van, hanem az, aki fölött semilyen hatalma sincs. Így van ez: semmire sem szabad rászorulnod, ha versenyre akarod kihívni Juppitert, aki szintén nem szorul semmire."

Ezeket Attalus nekünk, tanítványainak mondta, a természet azonban mindenkinek elmondja. Ha gyakran gondolkozol ezekről a dolgokról, eléred azt, hogy valóban boldog leszel és nemcsak látszol annak és önmagad, nem mások szemében leszel boldog. Isten veled!

én elmondom a saját esetemet, eléggé eltávolodtam általánosságban az emberektől, és emiatt abban a hitben dolgozok külföldön, hogy összegyűjtsek egy kisebb összeget vmi lakásra amit ki tudok adni, és még ha nem is sok, de valami pénzt kapok belőle = egy kicsivel kevesebb stresszforrás

amúgy semennyire sem érdekelnek az anyagi dolgok, csak annyira, hogy megéljek középszerűen minimális vagy semmi stresszel, ez lenne az ideális és ezért küzdök