A legszegényebb országokban (pl. Afrika nagy része, Ázsia kb. fele) azért boldogok az emberek, mert nem tudják, hogy egyes országokban milyen jó életszínvonalon élnek mások?

Sokösszetevős, tudósok sem tudják az okát. Vannak olyan felmérések, miszerint az Egyenlítő felé boldogabbak az emberek, egyszerűen a több napsütéssel, jobb éghajlattal magyarázzák. Megint mások szerint a nagyobb összetartás, erősebb családi kötelékek miatt van ez így, vagy a társadalom kevésbé atomizált, mint a nyugati világban.

A boldog társadalmakra nem annyira Ázsiát hoznám példaként, hanem Latin-Amerikát, Közép-Amerikát is beleértve.

Ha nem nézzük az ebolát és a többi trópusi betegséget, a máig megoldatlan törzsi villongásokat és polgárháborúkat amelyek tömegmészárlásokat vonnak maguk után , a pusztító szárazságot és a tiszta víz gyakori hiányát meg a kasztbeli, törzsbeli, bőrszínbeli kiközösítések gyakoriságát meg a többi "áldásos dolgot" akkor igen, egészen boldogok az emberek ezeken a földrajzi területeken.

Na de félretéve a pesszimista énemet, kérdésedre a válasz az, hogy is-is. Mindenki másnak örül általában a saját helyzetén belül. Ezért lehet szörnyülködni és megkérdezni, hogy egy indiai érinthetetlen kasztbeli fiatal hogyan nem vet még véget az életének, de a helyzet az, hogy ő ebben a közegben nőtt fel. Ha nem tudja hogy neki lehetne jobb élete akkor a saját helyzetén belül fog örömforrást és kapaszkodókat keresni. De szerintem ha más miatt nem hát a turistákat és a városok gazdagabb negyedeit végigmérve biztosan a legműveletlenebb koldusnak is eszébe jutott már, hogy ennél sokkal jobb lehetne neki is.

A törzsi kultúra megint más. De ma már szinte nincs is olyan bennszülött törzs, ami ne turistapénz miatt működtetné önmagát a tradíciókkal együtt. Szóval ha erre van eszük akkor azt is tudják, hogy a pénzelőik a jobbik világból érkeztek hozzájuk.

Amelyik államról el tudom képzelni, hogy a lakosai azért boldogok mert semmit nem tudnak a kinti világról az Észak-Korea. Bezárt, diktatórikus, nem enged át magát semmilyen "nyugati" dolgot. A turisták is erős megfigyelés alatt állnak. Egy átlag észak-koreai számára nem az élelmiszerekkel roskadásig felszerelt spárok és teszkók jelentik az életszínvonalat, hanem ha tudnak mondjuk egy csomag narancsot venni a mindennapi kenyerük mellé. De ez csak példa, nem éleztem ki a narancsra.

Szóval akár azt is mondhatnám, hogy ott Kiméknél tényleg boldog az élet, feltéve ha odaszületsz.(Dennis Rodmanről meg ne is beszéljünk inkább.)

Lehet, hogy nem terhelik őket felesleges stresszel. Mint pl. jaj istenem, mi lesz, ha nem vesznek fel a mit tudom én melyik iskolába, mi lesz ha az a szemét kisfőnök azt csinálja velem, stb. Rágják a bogyót a borkorról, azt elvannak a napon.

Az a baj, hogy a fejlett technikai civilizációk már megengedhetnék, hogy az emberek nyugodtabban éljenek, lógassák a lábuk. De nem... Mindig ki fognak találni valami ócska álfeladatot, amivel ugyanannyi vesződnivalód lesz, mint régen volt. Hiába találták fel a robotot meg a számítógépet, hogy könnyítsen az emberi életen.

"Freudnak van egy írása, amelynek az a címe, hogy

Rossz a közérzet a kultúrában. Ebben azt fejti ki, hogy minél

magasabb kultúrához érkezünk el, az emberek annál

rosszabbul érzik magukat a bőrükben, annál szomorúbbak,

annál depressziósabbak, vagy annál inkább hajlamosak

a depresszióra. Freud szerint az emberi kultúra -

civilizációnak is mondhatnánk - akkor kezdődött el, amikor

először nem csapta fejbe a dühöngő ősember a társát,

aki feldühítette. Csak rikácsolt és az öklét rázta felé -

vagyis nem élte ki durva cselekvésben az agresszivitását.

Freud azt mondja, hogy minél magasabb színvonalú a

kultúra, annál több ösztönelfojtást követel meg az emberektől, annál kevesebb lehetőség van arra, hogy szabadon

éljék ki a hangulataikat, szenvedélyeiket, frusztráltság

okozta indulataikat."

LÉLEKRÁGCSÁLÓK

Popper Péter

"hogy minél magasabb kultúrához érkezünk el, az emberek annál rosszabbul érzik magukat a bőrükben."

És még nálunk mernek panaszkodni.