Más nem szokta így érezni magát? Találtatok már rá megoldást?

Sokáig így voltam vele.

Igazgattam a ruhámat, a hajamat, hogy ha kimegyek az utcára, akkor ha rámnéz valaki, akkor mindent rendben lévőnek lásson. Aztán rájöttem, hogy nem tudtam megjegyezni azoknak az arcát, akik elmentek mellettem. Rádöbbentem, hogy engem se fog megjegyezni senki, mert csak egy arc vagyok a tömegben és ez megnyugtatott.

Annak, hogy ki mit gondol, sokszor nincs jelentősége, pláne ilyen apróságokban. Középiskola után szétrebbennek az emberek, ki-ki megy a maga útjára, sokan soha többé nem látják egymást.

Jöjj nyugodtan zavarba! Legyen kínos, vörösödj el, utána menjél haza, vesd magad az ágyba, temesd az arcod a párnába és nyiszogjál. Mindenki ezt tette néha ebben a korban, akkor is, ha nem vallja be :D

Ez az élet része, nem kerülhető el. Akit a legmenőbbnek tartasz, aki a legszebb, az is ugyanígy kínlódik néha. Túlleszel rajta.