Ti milyen megoldást találtatok a "nem akarok a mamához menni" témára? Anyós-unoka kérdés?

Férjem anyukájáról van szó, anyósomról, és kislányunkról, aki 2,5 éves.

Nagyon rossz a kapcsolat anyja, és fia közt, de nem nyiltan, csak amolyan évek alatt kialakult "dugjuk a fejünket a homokba" dolog, nem beszélgetnek soha, férjem átnéz rajta, nem szereti az anyját, én unszolom mindig, hogy menjünk már el hozzájuk, ráadásul itt laknak 3 házzal odébb. Az anyósom nagyon nehéz eset valóban, a családban is állandóan kavar, mindenkivel összeveszik, sztem nem teljesen normális, és ezt nem rosszindulatból írom.

Én sem szeretem, de a férjemre való tekintettel megadom a tiszteletet, de már volt jópárszor, hogy összekülönböztünk.

eddig nem is érdekelt a dolog különösebben, viszont a kislányunk, mostanában elkezdte mondogatni, hogy nem akar menni a mamához, ne menjen a mama érte, meg ilyeneket...állati kínos, mondogatom finoman neki, hogy a mama öreg, beteg, segít nekünk, meg kell látogatni, meg őszintén? Rá is vagyunk szorulva, mert nem érünk oda mindig a gyerekért a bölcsibe.

De a minap felmerült bennem, hogy atyavilág!! Mit várok a gyerekemtől? Hogy szeresse azt, akit én is majdhogynem utálok? Hisz mindkét szülőjén érzi az ellenszenvet...:-( Hogy lehet ez megoldani, hogy a gyereket se tanítsam alakoskodásra, de anyóst se bántsam meg??

Napok óta ezen küszködök...

A másik, hogy nem tudom igaz-e, hogy tényleg nem akar menni, mert mikor már ott vagyunk, akkor elvan náluk, 2,5 éves...vmelyik nap még olyat is mondott, hogy ehhez a mamához nem megyek, csak a másikhoz, és bemakacsolta magát, haza kellett menjünk...annyira gáz, tök kivagyok, nem tudom mi legyen?

köszi