Miért mosolyognak rám az emberek?

Esetleg te nem szoktál mosolyogni? :) Mert mosolyra mosoly a válasz. :)

Plusz örülj, ha mosolyognak. Mert ez csakis jó jel lehet. :)

Mikor a városban sétálok mindig máson jár az eszem és olyan extrém viccek vagy jelenetek jutnak az eszembe amit mindig megmosolygok -volt hogy már el is nevettem magam véletlen és még utánam is fordult egy személy mert azt hitte rajta nevetek-.

Persze ilyenkor aztán hamar el is szomorodom főleg az itt olvasott kérdések miatt, mikor feltételezik, hogy én az utcán járó én nélküli porhüvely vagyok aki csak a saját környezetéből beáramló ingerekre képes reagálni és nem rendelkezik semmi belső lélekkel / öntudattal / gondolattal.

Hogy értsd, nem azért mosolygok az utcán az emberekre mert üzenni akarok nekik, hanem mert jó kedvem van, eszembe jutott egy vicc, vagy az aznapi legviccesebb jelenet és épp véletlenül ránézek a szembejövőre, mert szeretném tudni hogy egy drogos / skinhead / csöves skinhead állat vagy a legjobb barátom / rokonom jön-e velem szembe.

Ez két teljesen egymástól független cselekmény amiből te azt a következtetést vonod le, hogy az egyik váltja ki egymást vagy hogy lehet közte korreláció. De el kell mondjam hogy a legtöbbször nincs.