Felkeresni egy olyan embert, aki megszakította úgy a kapcsolatot, hogy az igazi okot nem tudni - megéri?

Mindig mondják, hogy akinek helye van az életedben, az megmarad, akinek meg nincsen, az lekopik. Általánosságban ez igaz is... Viszont van egy olyan ember... Szóval egy lány, akivel anno szakítottam, de úgy volt, hogy tartjuk a kapcsolatot... Később minden előjel nélkül törölt, majd kiderült, hogy minden xarnak lehordott a hátam mögött. Bár én szakítottam vele, de én azért szerettem volna tudni, hogy mi van vele, hogy van, mert én alapvetően szerettem őt, csak a párkapcsolat nem ment... Igazából ezt meg is tudtuk beszélni elvileg, de végülis kiderült, hogy a problémáit velem kapcsolatban nem akarta megosztani velem, inkább mással... Tudom, tudom, gerinctelen, jellemtelen eljárás ez, nekem is ez a véleményem, alapvetően szerintem mindenki azt mondaná, hogy kár lenne felkeresni, hiszen valamiért kizárt az életébppl, alapvetően nincsen keresni való egymás életében, viszont... Van egy nyitott kérdés... Nem tudom, hogy mi baja van velem... Annyit tudok, hogy mindenféle szemétnek lehord, holott soha nem bántottam. Nem csaltam meg, őszinte és korrekt voltam vele mindig (volt egy probléma, néha túl őszinte voltam, talán nyers is), nem raboltam ki, nem csináltam vele semmi rosszat... Egyszerűen a kommunikáció annyira rosszul ment köztünk, hogy a párkapcsolatunk teljesen működésképtelenné vált. Én mindent, őszintén elmondtam neki a szakításunkkor, és nem volt semmi ellenvetése. Csak a hátam mögött emleget dolgokat, de nem tudom, hogy konkrétan mi a problémája velem. És sajnos ezt az egy dolgot nem tudom elengedni. Arra gondoltam, hogy megkeresem (így félév múlva), és nagyon békésen, nem követelőzve megkérdezem, hogy mégis miért gyűlölt meg ennyire... Mert ezt nem értem. Csak egy választ szeretnék. Nem arra vágyom, hogy jóban legyünk... Megmondom őszintén, én félre tudnám rakni azt a problémát önmagamban, hogy a hátam mögött pofázott és végülis nyitott lennék arra, hogy így is legyen valami jó viszony köztünk, persze ez attól is függ, hogy mennyire tudna kulturáltan reflektálni... Bár nem tudom... Tényleg minden nyitott kérdést le kell zárni? Vannak helyzetek, amikor egy kérdést nyitva kell hagyni? Vannak, amikor egy szimplán jelentéktelen kérdésnek nagy jelentőséget tulajdonítunk, és tulajdonképpen nem is fontos tudni rá a választ? És ha nekem a válasz fontos? Nekem az a lány fontos volt, de mint ember, nem úgy, mint egy barátnő, élettárs, stb... Tényleg hagynom kéne a francba, és elengedni belül a lányt a nyitott kérdésekkel együtt? És ha a nyitott kérdések lezárása a kulcs arra, hogy el tudjuk engedni azt, akinek nincsen helye az életünkben?