Csak nekem probléma az, hogy gyorsan, jol, pontosan értsek meg dolgokat, képbe legyek, és az érzelmi reakciomat se bánjam meg késöbb pár perc mulva?

Ez mindenkinél màsképp működik.Igen, az õszinteség valóban gerincesebb mint az okos gerinctelenség.Viszont adódhatnak olyan helyzetek ahol szükség lehet arra, hogy példàul elvonatkoztass a főnököd megnyilvànulàsàtól és félre rakd az őszinteséged, mert otthon pl van egy màsfél éves gyereked, és ha kirúgnak, nem biztos, hogy lesz màsik munkahely.Ez egy példa volt.Persze lehet ezt a hirtelen lereagàlàst màsképp is megközelíteni.Én személy szerint, nem tartom rossz dolognak ha valaki őszinte, maximum annyi, hogy vinni kell bele némi tiszteletet.Az, hogy hol a hatàr, és mit lehet elviselni és mit nem, ez teljesen egyénfüggő.A sértődékenység, egyenesen arànyos, a beazonosulàsra való képességgel.Ha valakit bànt példàul egy ember beszólàsa, az azt mutatja, hogy beazonosult egy a beszólàs hatàsàra létrejött hangulattal.Ezért itt mérlegelendő szerintem, hogy mi a fontosabb.Elvonatkoztatni és megtartani az őszinteséget magunknak, vagy beazonosulni egy màsok àltal rànkvetített gondolattal, illetve annak hatàsàval.Ez helyzet és ember függő.Ki, hogyan kezeli, illetve ki mit enged meg az életében, kinek mi fér bele.

Az elvonatkoztatàssal még nem veszìtesz önmagadból, ugyanúgy tudod, hogy te hogyan gondolod.Én személy szerint elvonatkoztatok, mivel tudom szàmomra mi a fontos.Amikor őszinte vagyok, nagyon meg tudok bàntani embereket, és haragítani is.Bànni nem bànom mert azt úgy is gondolom.