Miért undorodom az emberektől?

17 éves fiú vagyok és egyszerűen nem tudok megbarátkozni az emberi testtel.. sőt, igazából semmilyen élőlény testét nem tudom természetesnek venni.

A haverjaim elég sokszor poénkodnak "fiús" dolgokkal (szellentés, büfögés, fikázás, pisilés, székelés, maszturbálás..stb.). Nem feltétlenül mutatják be ezeket a dolgokat, de sokszor ebből ered a poén..

A probléma, hogy nekem még ezekre a dolgokra gondolni is nagyon kínos és undorító.

Már az is gusztustalan, ha valaki eszik. Többször volt, hogy valakivel közösen ettem és elment az étvágyam, mert belegondoltam, hogy mi történik a szép étellel a szájában.

Undorító, ha valaki a közelemben érezhetően lélegzik, ha túl közel van az arcomhoz, ha valakik csókolóznak.. stb.

Már lassan a lányokat sem kívánom, mert belegondolok, hogy ugyanazt csinálják pl a wc-n, mint én, akkor túlzás nélkül hányingerem lesz.

Ma a buszon egy náthás nő ült mellettem és nagyon nehezen tudtam megállni, hogy ne tegyek valamit, mert elképesztően taszított, hogy fújta az orrát és köhögött.

Még felizgulok, de már egyre nehezebben... belegondolok, hogy izzadnak a lányok és elmegy a kedvem.

Ez normális?