Milyen ember az aki sosem bocsájt meg senkinek?

Hogy őszinte legyek, nem tudom, de pontosan ilyen ember vagyok.

23/F

Nyilvánvalóan a probléma gyökere benne van, amiért nem tud megbocsátani. Túl komolyan veszi magát, vagy éppen azzal próbál úrrá lenni a saját tökéletlensége feletti érzésen, hogy mások hibáin/gyarló tettein kattog.

A megszabadulás a megbocsátás lenne, de nem csak a másik felé, hanem önmaga felé is, mert a kettő összefügg. Mindenki esendő, és ennek lényege, hogy tanuljon a hibájából, és jobb ember legyen.

#1 vagyok. Most egy kicsit elgondolkodtam a dolgon. Általános- és középiskolásként nem tudtam, hogy kell kiállnom magamért, így rengetegszer voltam a gúnyolódás célpontja. Otthon a szüleimmel sem volt túl jó a kapcsolat, mert egy olyan szakmába lettem szerelmes (programozás), amiből ők csak annyit látnak, hogy irdatlan mennyiségű időt töltök el a gép előtt úgy, hogy látszólag semmi értelmes eredménye nincs. Ráadásul a szüleim mindig elvárásokat támasztottak felém, amivel bár alapból nem volna gond, de ha én másképp gondoltam valamit, annak elég durva veszekedés lett a vége és mindig nekik lett igazuk.

Ezek miatt elég komoly önbizalomhiányra tettem szert. Valószínűleg ez áll a hátterében annak, hogy nagyon rosszul esik, ha valami rossz dolog történik velem, ezért kattog rajta nagyon sokáig az agyam. Szívem szerint vágyom arra, hogy mindenki elégedett legyen velem, holott az volna az igazán fontos, hogy én legyek elégedett önmagammal. Talán engem már nem is érdekel, hogy boldog vagyok-e. Tudom nagyon jól, hogy mindenkinek nem leszek jó. De na, mégis rosszul érint, ráadásul ilyen erősen.

23/F

Én ilyen vagyok, de nem kattogok rajta, és nem leszek se ideges, se szomorú. Szimplán megjegyzem ha valaki ténylegesen rosszat tett velem, vagy mondott nekem (ha tényleg komolyan gondolta az illető). De azt soha életemben nem fogom elfelejteni, emlékszek minden ilyen esetre, és nem fogom egyből az ilyennel megszakítani a kapcsolatot bunkón, de egyre jobban elhidegülök tőlük, aztán már nem beszélgetek velük. Szerintem nincs ezzel gondd. Aki egyszer komolyan, szívből jövően mondd valami sértőt rád, az többször is fogja. Aki átver téged, az többször is átfog.

Ne érts félre ez miatt, sok haverom van, imádnak a társaságomban lenni az emberek (nem tudom miért ne kérdezd), és mindig vidám vagyok. Csak a nagyon nagyon közel álló emberek tudják rólam hogy megjegyzek minden sérelmet.

Túlérzékeny és hatalmas gondok vannak az énképével és az egójával.

Egészséges ember képes feldolgozni a traumáit, pláne, ha ilyen pitiáner dolgokról van szó, mint egy beszólás.