Létezik olyan, hogy valaki félig/részben érzelemmentes?

Én is ilyen vagyok, tompa.

Az egyetlen érzelem(ek), amik teljesen át tudok élni a szerelem és a rajongás.

Minden más érzésem kezdve testi-lelki fájdalomtól, a szereteten, félelmen át a boldogságig(mondjuk ez néha intenzív, de közel sem annyira, mint mondjuk a családtagjaimé) egy enyhe kis áramlat az érzelmek nagy óceánjában.

Jelen.

Hogy most ez mitől van nálam, azt nem tudom. Engem a halálhírek sem ráznak meg. (Akár közeli akár távoli)

Valahogy úgy vagyok vele, hogy a halál az élet természetes része. Nem síratok meg senkit és nem leszek depis. Cserébe én is elvárom, hogy ha én egyszer megpusztulok, engem se sirasson senki.

De nem csak a halállak vagyok így. Kb mindennel. Éhségen kívül nem nagyon szoktam semmi mást érezni, de viccen kívül. Enyhén, de nagyon enyhén szoktam némi kötöttsrget, vagy ha úgy tetszik szeretetet érezni, de ez inkább afféle tisztelet, mint sem szeretet.

21/f