Hogy tudnék erről leszokni?

Vagdosom magam, de nem depresszióból kezdtem el ezt az egészet, viszont mostanában ha magam alatt vagyok akkor is felsértem a bőrömet. Próbálom magamat tűrtőztetni, de egyszerűen nem megy. Ez számomra olyan mint a drog, csak ekörül forognak a gondolataim, és egyre többet és többet akarok. A lábamat vagdosom, hogy iskolában ne legyen feltűnő. Hetente szoktam csinálni, de hét végére már nagyon szenvedek az elvonástól.

Próbáltam pótcselekvésekkel elűzni a gondolataimat a vagdosásról, minden másodpercemet beosztottam, hogy ne legyen egy szabad pillanatom se de hiába, csak a vagdosásra tudok gondolni.

_-_-_-_-_-__-_-_-_-_-_-

Ezt akár én is írhattam volna. Kényszer cselekvés is lehetne a neve. Én 15 éve próbálom abbahagyni. De sajnos még velem van. Sok szakkönyv sok egyéni terápia sok csoportterápia sok gyógyszer kihozta az okát. Már pontosan tudok róla mindent. Könyvet is írtam a szenvedéseimről. A feltárt problémák megismerése amelyek a bajt hizlalták segített jobban lenni, de a folytonos örökös takarítás ma is megvan. Az okozó probléma felkutatása magában nem hoz változást. Ha sikerül az okot felfedni és kiiktatni utána új cselekvési útvonalak kidolgozása és alapos bevésése szükséges. Hosszú nehéz folyamat. És visszaesés is lehet. Kicsi is nagy is.

Nekem próbálkozás van, változás, eredmény nincs.