Ha valakit igazán szeretsz, képes vagy utálni, ha neked nem tetsző dolgot tett? És képes vagy ezt a haragot, indulatot megtartani? Akár keresztbe is tenni neki, hogy már csak azért se legyen boldog?

Apámat szeretem, viszont utálom, amiért már tíz éve leszarja a fejemet szinte.

Mióta a mostohaanyámmal összejött, ő a szent, az istennő, én meg kb. senki.

Soha nem fogok neki többek között azt sem megbocsátani, hogy amikor szükségem lett volna rá, inkább a puncus mellé állt, és felőle a híd alá is mehettem volna.

Bosszút nem állnék rajta, de jusson eszébe a kedvessége ha őneki van szüksége segítségre.

Én ált. a személyiségéért szeretek egy embert, nem azért, mert ő az XY. Tehát, igen, ha olyan dolgot tesz, ami miatt durván megrendül az a kép, amit róla festettem magamban, akkor képes vagyok megutálni és haragot tartani.

Az utáni való aktív, készakarva való keresztbe tevés viszont nem az én stílusom (viszont nem is segítek neki).

Az a probléma, hogy egy folyamatos állapotként értelmezed a szeretetet. De nem az, tulajdonképpen akkor szereted amikor szeretetet érzel iránta, ez ugyan olyan olyan érzés, mint a többi, ugyan úgy mint a harag, vagy az ha meleged van, csak akkor és ott van, persze az emberek használják által, de a valóságban ilyen, hogy "igazán szeretsz" nem létezik. Érezhetsz iránta szeretetet, azzal egy időben nem tudsz rá haragudni, vagy utálni őt, de ha valami történik akkor 5 perccel, egy órával később már igen, mindenesetre még ha gyorsan is váltakoznak az érzelmeid egyszerre csak egy dolgot érzel.

Amúgy igen, előfordulhat, hogy bántani akarod akit addig többnyire szerettél, vagy akár a jövőben is fogod, ha nagyon megbántott valamivel.

4. vagyok

*Azt mondtam történik valami, de nem kell friss dolog legyen, elég ha csak eszedbe jut valami korábbi, már megváltozhat, hogy mi érzel. (Az agyad jó része friss, külső ingerként érzékeli ha visszagondolsz valamire, vagy elképzelsz valamit)

*azt mondtam bántani akarod, de ez is csak egy érzés, attól még nem kell megcsinálnod