Ti mit üzennétek az olyan honfitársainknak, akik megtagadják származásukat külföldön?

Kezet fognék vele.

Ó, a hazámat szeretem, gyönyörű tud lenni ez az ország, csak ne élnének benne. Az embereket tagadom le. Én nem tartozom közéjük.

Teljesen meg lehet érteni. Sajnos oda jutottunk (és nem csak a politika által), hogy külföldön jobb letagadni hogy honnan jöttél. Amúgy én idősen se vágynék vissza állandóra. Az alábbi hasonlattal élnék:

Városi vagy, közműves lakás, kábel tv, internet, okosteló, bármerre mész van 4G vagy wifi, tojás kell, megveszed a boltban, stb. Aztán egy hétre pihenés képpen, kuriózumként lemész tanyára. Meglátod a szépségeit. Szép táj, csend, tiszta levegő, meg az egész feeling. De ott a negatívum is. Pottyantós budi, kútból mert víz, kapálgatsz, ha tojás kell, azt szarosan a tyúk alól veszed ki, ha fűteni akarsz fát hasogatsz, ha szerencséd van, akkor valahogy lősz magadnak netet, bár ha igazán tökös vagy, akkor a simis telót is mellőzöd, stb. Egy hét elég is, vágysz vissza az összkomfortos "természetes élőhelyedre".

Kb ugyanez van a külföldre szakadt honfitársakkal is. Haza látogat, mert szép az ország, ez tény, de ha józan ésszel megnézi, tudja, hogy véglegesre önszántából nem jönne vissza.

Szóval csak ennyi. Én nem, hogy megvetem, hanem becsülöm és tisztelem azokat, akik meg merték lépni a külföldre költözést, mert mindent feltenni egy lapra az nem kis rizikó.