Vajon boldog vagyok vagy?

Nagyon sok lehetőségem van tinédzser létemre, minden városi rendezvényen és egyéb helyeken szervezési munkákat végzek, egyszóval rendesen benne vagyok a diák életben. Sok barátot tudhatok magamnak, mégis sokszor egyedül érzem magam. Mindig úton vagyok. Folyamatosan utazok, világot látok, és ez nekem a minden. Van amikor nagyon boldog vagyok,de mindig mikor elmúlik egy nap, egyszóval elmúlnak az élmények, kisebbfajta depresszivitás jön rám, amit nem tudok hova tenni. Rengeteget minden megadatott nekem ami lehetőség, és nem tudok érte a sorsnak igazán hálás lenni, minden nap úgy fekszek le, hogy el sem hiszem hogy ennyi minden jutott nekem. Viszont Ha igazán boldog lennék nem gondolkodnék az elmúláson. Mindig azon agyalok, hogy a napok és az élmények múlnak,és szomorúan gondolok rájuk, illetve mindig arra, hogy ezek az emberek akik részt vesznek az életemben, egyszer nem lesznek, és kénytelen leszek beletörődni a hiányba, a fájdalomba.

Kicsit összetett.

De miért van ez?