Elvárjátok a tökéletes szolgáltatást, vagy együttéreztek a dolgozókkal?

Nem várom el, hogy körbeugráljanak, kinyalják a fenekem, és közben vigyorogjanak ezerrel.

Csak annyit várok el, hogy ha kérdezek valamit, akkor normálisan válaszoljanak.

De én normális vevő vagyok :) Nem mindenki ilyen.

Pl. az 1. válaszoló, aki szerint ennyi dolga van egy eladónak, hogy mosolyogjon és kiszolgáljon.

Egyeskének fogalma sincs, hogy miről beszél.

Nem, nem várom feltétlenül el, ő is ember, de ne felejtse el, hogy én is az vagyok.

Voltam ruhabolti eladó baromi sok bunkó vagy pár szót elolvasni nem tudó, értetlenkedő vevővel, rosszindulatú munkatársakkal körbevéve. Csináltam a dolgom rendesen, minden aljamunkát, amit rámsóztak, amíg a jól összeszokott csapat pletykált, de a főnök mégis mindig megalázott, így nem, nem volt ezer wattos vigyor az arcomon. De mindenkihez kedves voltam és ha jött egy-egy rendesebb vevő, örültem ha beszél velem pár kedves szót, mert a kollégáimtól csak a szidást hallgattam akkor is ha nem érdemeltem meg. Különben 12 óráztam teljes némaságban. Nem is bírtam sokáig, depressziós lettem, és majdnem öngyilkos. A családom miatt nem mertem felmondani, végül kirúgtak a hozzáállásom miatt. Ha nem rúgnak ki, már nem élnék. De így is nagyon mély nyomot hagyott bennem.

Azóta százszor inkább megértem a fásult, monoton eladókat meg úgy általában mindenkit (bár sosem voltam elviselhetetlen vevő)... És ha úgy látom pl. egy pénztáros arcán aki már fáradt, kedvetlen, és még áll a sor, odaszólok neki valami vigasztalót. Múltkor egy srác teljesen meglepődött és láttam rajta, hogy nagyon jól esett neki.

Persze, hiszen a legtöbben emberszámba se veszik... (Pl. Első valaszoló)

Vannak bizonyos embertípusok, akik alkalmasak az ilyen kiszolgáló jellegű melókra. Én is ilyen vagyok, dolgoztam én is ilyen eladói pozícióban, és sosem találkoztam "bunkó" emberrel. Valahogy mindegyiknek örültem, ha jött.

Persze voltak furák, akik kicsit érdekesen álltak hozzá, kb azt hitték, ők vannak a boltban egyedül, de kiszolgáltam őket is, és néztem, ahogy a háttérben a többi vevő vigyorog rajtuk.

Erre a szakmára is születni kell, és komolyabb pszichológiai képzettség kellene ahhoz, valaki felismerje, ki olyan, aki alkalmas rá.

Előző vagyok, csak egy példa a tegnapi napi vásárlásaim közül, benzinkút, kövérebb, flegma eladónő, én egy 30-as pali, bemegyek, még köszön, de ami utána van....süt a szeméből a gyűlölet, undor, nem is tudom mi, a pénzt úgy adja oda, hogy nem is a kezembe adja, hanem ledobja az asztalra, pedig nyújtottam a kezem érte. Kb mint valami félresikerült hercegnő, aki rossz világba született, holott kismilliárdnyi lehetőség van benne, csak a körülmények áldozata. Végül köszönök neki, vissza se köszön már.

Ez egy eladó?

Voltam ügyfélszolgálatos HR-en, úgyhogy megértem a hasonló munkakörben dolgozókat.

De amúgy is türelmes ember vagyok, és számomra elképzelhetetlen, hogy valaminek az lenne a megoldása, hogy ordibálok a másikkal.