Az mit árul el egy emberről ha az új munkahelyén szidja, gyalázza a régit?

Hogy hiányzik belőle a lojalitás, a tisztelet, a valamiért való kiállás. De valszeg még saját magáért sem képes kiállni az ilyen. Lehetnek rosszak a körülmények, kicsi a fizetés, de akkor is onnan keresi/kereste a kenyerét, a megélhetését. Rendes ember márpedig nem szarik oda ahonnan enni kap.

Lehet csak szimplán egyenes, őszinte, szókimondó ember. Amúgy meg a munkahelyeken a szerződés aláírásával keletkező felettes-beosztott viszony az egy kényszeredett, kényszerített függőség. Rengeteg stressz forrása, főleg ha egy szemétláda a főnök. Meg az a sok időpont, korán kelés se mindig jó. Aki eleve egy érzelmesebb jellem, nem biztos hogy ezeket egykönnyen elfogadja. Már egy gyerek az iskolában is osztályokba osztattatik be, a csengő adja az óraütemet hogy merre hány méter, mindent keretek közé szorítanak, az idő is kilóra le van osztva. A munkahely is sokszor az időkeretekről szól. Ez az ami kimerítő tud lenni, valahol, valamikor meg ki kell adni mindenkinek magából.

Mit árulna el? Az, hogy elege lett belőle, és ezért váltott. Én is volt, hogy három évig dolgoztam egy helyen, nagyjából az utolsó egy évre sz**ódtak el a dolgok, a főnök akkor kezdett k*cs*g*sk*dni, meg miegyebek. Amikor találtam egy másik helyet, ott bizony néha megesett, hogy a korábbi helyemet szidva dícsértem amazt. Volt, hogy meg is jegyeztem, hogy már én sem tudom, hogy lehettem olyan hólye, hogy 3 évet lehúztam ott. Ettől miért lennék én rossz ember?

És az adott munkahelyről? Hm? Kettőn áll a vásár.

Mit árulna??? Valószínűleg oka van rá.... nyilván nem véletlenül hagyta ott, ha tetszett volna neki, akkor még most is ott dolgozna. Nem értem, miért kellene jókat mondania róla, ha közben nem volt az.

7: Na ez az. Mondjuk, hogy egy vacak, rossz légkörű, kizsákmányoló, minimálbéres helyen dolgozom, és le kell húznom ott több évet. (Akár mert a környéken nem igazán adódik más munkalehetőség, akár más miatt.) Aztán egyszer végre találok jobbat, ahol tisztességesen meg is fizetnek, és a légkör is sokkal jobb. Na most, nehogymár utólag is hálálkodnom kelljen nekik, meg ódákat zengeni, amiért éhbérért vegetálhattam náluk. Ha más nincs, az ember nyilván a s**rt is elvállalja, de ezért ne kelljen már megáldva érezni magamat.

Talán csak annyit, hogy nem rejti véka alá a csalódottságát.