Szerelem nélkül miért érzem üresnek az életem?

Tegyük fel, hogy olyan okom van ami tényleg lehetetlenné teszi hogy párkapcsolatom legyen, erről ne is kérdezzetek.

27 éves ffi vagyok, hát nem volt jó az életem egyáltalán eddig se de valakinek biztos rosszabb szóval... Úgy feltalálom magam, lekötöm, vannak amiket szeretek csinálni. Jelenleg albérletben élek, mikor 40 leszek addigra lesz egy saját lakásom. Tudom, ez nem sok de nem akarok nagyravágyó lenni szóval nem panaszkodok emiatt. Családommal nem igazán jövünk ki, sőt. Nagyon más emberek vagyunk, rengeteg dolog történt már, ez nem család. Barátok sincsenek csak haverok, néha összefutunk de az nem sok. De ami legjobban bánt hogy 27 év alatt nem volt senkim, és ahogy írtam nem is lehet. Természetesen a szexuális része is hiányzik, de sokkal inkább az hogy nincs senki aki mellettem fekszik, akit átölelhetek, az ilyen dolgok. És mostanra már tiszta depressziós vagyok, és üresnek érzem az egész életem. Én mondanám hogy beérem ennyivel de ezt nem én irányítom. Nem sajnáltatni szeretném magam, csak szerintetek én vagyok az aki nem elégszik meg a dolgokkal, vagy ennek tényleg ilyen jelentősége van, hogy nem élet nélküle az élet?