Mitől alakulhat ki ez? (bővebben lent)

Adott egy fiú, aki mindig mindent "lenyel" kiskora óta. Konfliktuskerülő, sosem veszekedik senkivel. Ez a fiú felkerült Pestre az egyetem miatt, tehát a szülei ár nem voltak vele. Dolgozik, egyetemre jár stb. Ellustul, mindenbe minimális energiát fektet. Később a barátait se keresi annyiszor mint régen. Magába fordul (látszólag), de ő ezt nem állítja magáról, plusz elzárkózik. Elkezd füllenteni, majd hazudozni, végül ott tart, hogy saját magának is hazudik, mert az állítólag jobb a lelkének.

Kérdezem én, hogy mi lehet ennek az oka, ha a barátai és a barátnője minden eszközzel igyekeztek segíteni rajta? Miért jó az ha az ember már odáig jut, hogy magának is hazudik, amivel könnyebbben átesik dolgokon? Ha történik vele valami azt se mondja el a barátainak, akármennyire is emészti, vagy ha el is mondja, nem úgy, ahogy azok történtek.