Maradnál inkább szüleiddel ebben az esetben, vagy koltoznél 25 évesen?

Őszintén szólva már nagyon akarék egy saját önálló életet ahol nem a szüleim kontorollja alatt vagyok, azt csinálom ami nekik tetszik azt teszem ami nekik a helyes, és mar rohadtul zavaró, a párkapcsolataimba is beleszól és meg sorolhatnám.

Viszont igazuk is van, mivel nem vagyok egy könnyű eset...jelenleg dolgozom (apámmal egy helyen) közben persze tenyleg nem “lehetne” panaszom semmire mert mindenem megvan a csúcs pc-től a legjobb iPhone ig minden kocsit is most vettek nekem. Tényleg más gyerek ezért nagyon hálás lenne de nekem ez kényelmetlen már, nem akarok a terhükre lenni + egy egy hülye barom is vagyok bulik, züllés, drogok ez mellet “hobbi”ként + eléggé veszélyes haverjaim is vannak.

Éppen ezért nem akarnak elengedni, vagyis elakarnak de mindig azt mondják “te egyedul meg is hallnál” amiben talán van igazság.

Most vagyok úgy, hogy lét akarom rakni a kábítószereket, kiakarok lépni egy veszélyes körből, egyszerűen jobb ember akarok lenni.

Mivel tudom hogy eléggé bal...fasz vagyok nem szakitanám meg örökre veluk a kapcsolatot, és végre talán segíteni is tudnék azzal hogy nem vagyok itt max csak ritkán..talán nekem is sokat dobna az életminőségemen (anyagilag nem) sokkal szarabb lenne, hanem amúgy...

Szóval a kérdésem az, hogy még maradnál a szuleiddel ebben az esetben, vagy inkább megvárnád/megoldanád ezeket a dolgokat és utána próbálnád meg?

Köszönöm a segítséget!