Te is hazudsz? Miben hazudsz?

Kb. 25 éves koromra eljutottam oda,hogy most már megengedehetem magamnak, hogy igazat mondjak. Nen hazudok. Mert minek? Utálom, hogy mások még 90 évesen is hazudnak.

Más mikor jó cselekedet vezérli. Pl.tesóm óriási lelkesedéssel mutatja meg az új konyhaasztalt, hogy mennyire gyönyörű. Szerintem nem szép. De nem akarom elrontani az örömét, ezért úgy teszek mintha nekem is tetszene.

Az hogy milyen érzés az attól függ hogy kinek és mit hazudsz. Nem mindegy hogy mondjuk egy ismerősnek mondod azt hogy dehogy kövér miközben az vagy mondjuk a párodnak hazudod azt hogy ő az első neked.

Vigyázni kell hogy mindig észben tartsd kinek mit hazudtál és hogy a hazugságos ne üssék egymást. Létrehozhatsz magadnak így egy szebb világot csak kérdés hogy megéri-e

Nem hazudok, senkinek és semmiben soha. Nálam ez az egyik emberi érték, hogy az egyén merje felvállalni önmagát, a véleményét és a tettei következményét, szóval tartom is magam hozzá.

Nyilván tapintatos is vagyok, ez annyiban merül ki, hogy próbálom szebben megfogalmazni az igazságot, de nem hazugsággal takarom. Ha az egyik előző válaszoló példájánál maradunk, ha valaki megkérdezi tőlem, hogy hogy néz ki, akkor nem azt mondom rá, hogy mint egy vemhes tehén, hanem hogy talán felszaladt pár kiló az utóbbi időben, de amúgy nagyon jól áll neki az új rúzsa (ha így van :D). Ha ezen megsértődik, hát az ő baja. Áltathatja önmagát, de a környezete attól még észre fogja venni a problémát - és itt jön a következő emberi érték, utálom, ha valaki megoldható dolgokon problémázik, de tenni már nem tesz érte/ellene semmit.

A gyakorlatban persze nehéz így, mert a legtöbb ember már annyira belekényelmesedett a kegyes kis kéretlen hazugságaiba, hogy nem bírja abbahagyni. Nem egy barátságom ment már így tönkre, nem vagyok hülye, jó esetben észreveszem, ha valaki nem mond igazat. Ilyenkor finoman emlékeztetem az illetőt, hogy őszinteségben egyeztünk meg és nem a véleményén fogok megsértődni, hanem azon, hogy hülyének próbál nénzni. Ha többször felszólításra sem sikerül disztingválnia magát, akkor valószínűleg könnyes búcsút veszünk, ugyanis az ilyenek szoktak egy idő után leparasztozni, amiért te elmondod, hogy azért mondod le a találkozót, mert nincs kedved ma elmenni sehova, de ő bezzeg volt olyan kedves és azt hazudta legutóbb hogy beteg, mert nem akart megsérteni, és ő milyen jó ember, na de te... :D

Az ilyen emberek nekem értéktelenek - bocsi. Én felvállalom, hogy nem vagyok tökéletes, egy betegségem már az ismerkedés elején fel szoktam hozni, mert utálom takargatni, pedig simán el lehetne. Elmondom, ha valamit el bsztam, tudok bocsánatot kérni, felvállalom, ha valakinek nem tetszik amit csinálok. Ez vagyok én. Nem tetszik, akkor lehet továbbállni, senki nem mondta, hogy kötelező mellettem szenvedni.

Nem fogom lejjebb adni, csak azért, hogy Gizike ne sértődjön meg huszadszorra is. Ha minden kis szirszaron megsértődik valaki, akkor egyébként nála van a hiba és nem a másikban. Szerintem. Én még soha nem sértődtem meg, bármit mondtak az arcomba. Ha bármi negatívat tapasztaltak, örülök hogy én is tudok róla, legalább tudok dolgozni rajta, ki tudom javítani. Ha a lelkembe akartak taposni, hajrá, lehet próbálkozni :D Ha meg hülyeségeket mondtak, hát, véleményük az nekik is lehet. Értelmes emberrel nyitunk egy olyan igazi "tudós" vitát aztán a végén lehet még kiderül, hogy tényleg neki van igaza, a hülyére meg vagy ráhagyom, vagy jöhet a következő sértődés ;) Nekem bárhogy jó igazából.

A férjem értelmes és őszinte ember, a családom mára megtanult végre kezelni, haverokból meg barátokból meg lehet válogatni. Nem fogom megtagadni magam, lejjebb adni a belső értékeimet csak azért, hogy szeressenek. Pláne ha olyanokról van szó, akik számomra egy komoly negatívummal rendelkeznek. Lehet lepontozni meg lehazugozni :D

13-as vagyok, egyébként nem ítélkezem felette, amíg nem nekem hazudik, mErt átlátom, hogy ma már ez a norma. Viszont nálam mindenféle kapcsolat elején elhangzik, hogy nem fogok hazudni és nem tűröm a hazugságot, mert csak feszültséget szül. Pláne az a jófajta női "nemakartalakmegsérteni" logika, amikor képes fél évig magában (és persze végig művigyorral hazudva) puffogni egy félreértésen, tengerré dagasztja, aztán utána az első rossz kedvében a fejedhez vágja. Egy olyan dolgot, amit öt perc lett volna melegében elsimítani. Naná, hercegnő, ez a konfliktuskezelés legjobb módja :D

Na aki velem szemben ennyihez képtelen tartani magát, pláne tudva, hogy soha semmit nem veszek magamra és nem sértődök semmin, azt már elítélem, bizony. Elsősorban nem azért, amiért hazudozik, hanem azért, mert ennyit képtelen értem megtenni. Ha valaki nem meri bevállalni előttem az igazi gondolatait, az számomra nem barát.

Áh. Szóval egy olyan helyzetbe kerül, ami bárkivel megeshet, ő volt a hunyó, de nem vallja be, hogy jobb színben tűntesse fel saját magát? Mert lényegében erről van szó. Ez már a legalja nálam... pedig alapvetően megértő vagyok. A kegyes hazugságok még csak-csak elmennek, de ez a gyáva és kétszínű emberek szokása, azokkal meg nem veszem körbe magam.

Ha tényleg csak átmenetileg hülyült meg de magához tér és magától vall színt akkor talán elnézem neki, mindenki csinál marhaságokat. Nyilván attól függ, hogy milyen mértékű kamuról van szó. Ha bárkire bármit rákent, másokat befeketített, vagy simán csak lebukik a hazugsággal, akkor arrivederci és minden jót. Majd talál a megváltozott élethelyzetéhez illő kapcsolatokat :) 13-as

Ha úgy látom jónak, de bennem nincs torzultság.

Barátom nem hazudik nekem, túl magas szinten vagyunk, hogy legyen értelme, de nem fájna egyikünknek sem, csak megbeszélnénk a másikkal, hogy ennek nem volt értelme.

Minden ítélkezés amiről tudsz, hisz megítéled, még ha tudat alatt is azt a helyzetet.

A megbocsájtáshoz kellő állapotot nem tudom elérni. De mivel látom az emberek pszichéjét megértem, miért hazudtak, s segítem láttatni velük, hogy nálam értelmetlen.

Igen, szoktam hazudni. Az előző mondatom is pl. egy hazugság.

Nesze, paradoxon, oldd meg. :D

#3 Jó dolog a tapintatosan, meghogy megértő vagy a csajoddal. Viszont, ha nem jelzed neki a problémát, ne várdd, hogy javítson a helyzeten. Na meg persze, ne csaldd meg emiatt...

Hidd el, hogy ő fullra azt hiszi minden rendben van és örül neki,hogy megértő és jófej pasit talált... Na de tudod néma gyereknek, anyja se érti a szavát.