Valaki tényleg szeret panelban lakni? Ha igen, miért? Hogy bírja valaki elviselni ( önszántából), hogy a seggébe fúr a szomszéd, illetve a wc-n egymás kakáját szagolhatjuk, sokan a folyosón élik az életüket és 20 cm van közted és a szomszéd között?

Panelje válogatja.

22 évig éltem falun, kertes házban (összesen háromban), 7 éve panel.

Fúrás hangja természetesen átjön, de egyébként nagyon ritkán hallani át a szomszédokat. A szagok sem jönnek át, néha ugyan érezni a wc-ben, hogy a szomszéd bagózik, meg a lépcsőházban vannak kellemetlen szagok, de a lakásba már nem jönnek be.

Ne hidd, hogy kertes házban nincsenek ilyen problémák (legfeljebb nem annyira gyakoriak). Gyerekkori szomszédaink állatokat tenyésztettek, állandóan büdös volt az udvaron, mert a trágyát meg az összes mocskot a kerítés mellé tették le, volt, hogy át is folyt. A másik szomszéd pedig feljelentett minket, mert tavasszal a háztetőnkről a hó az ő udvarába potyogott le!

Az meg sok faluban teljesen természetes, hogy szombat-vasárnap reggel 6-7-kor megy a flexelés, mer aki hétvégén reggel nem flexel, az bu*i. Meg a fűnyírás az ablak alatt, meg a szántás-vetés traktorral...

Ismerek olyan családot, akik egész télen fűtés nélkül voltak, mert az ősszel tönkrement a gázkazánjuk, és nem volt 150 ezer forintjuk megjavíttatni. Társasház esetén ez úgy szokott kinézni, hogy kiveszik a költségvetésből az összeget, és elosztják a közös költségbe, lakásonként 10-15 ezret, ami mégsem 150 ezer.

Nameg panelban nem kell havat lapátolni, füvet nyírni, ...

Igen, ilyen is van. Mondom, panelje válogatja.

Emlékszem, gyerekkoromban sokszor megfordultunk pesti rokonoknál. Ott egyrészt az épület is olyan volt, hogy ha a felső szomszéd gyereke végigszaladt a lakáson, azt is hallottuk, nálunk viszont tényleg alig hallatszik át valami is. Másrészt szerencsére hülyék nem igazán vannak a házban.

A panelnek nincs történelme,csak a kádár rendszer,ratko Annával.

Nincs benne emberi kéz munkája,nincs benne egy kib. ajtótok,vagy egy kovácsolt korlát,amibe valami mívességet belevittek volna.

A panelt szovjet mintára házgyári gépesített sablonelemenként készítették,toronydarukkal egymásra pakolt betonketrecek lettek belőle,amíg csak a szem ellátott egy ilyen telepen.

Zord,rideg,barátságtalan,monoton sablon élet világát tükrözik.

Nincs változatossága,a mindennapos keserves életet adja vissza a szockommcsi rendszerből.

Szürke ködös hajnalok,műbőrtáskás éhbérért robotoló melósok várakozó tömege a csikkekkel teli megállókban.

"egyhelyben" leélt,elfogyott életek,és a nagy szocialista elvek eredményeképpen végül a sehovase jutás.

Számomra ezt adja vissza a panel légkör.

De hát milyen jó is,hogy közel van az iskola,óvoda,meg a bót.

"Egyik barátom a 3. Kerben lakik panelban és a szomszéd napi szinten torka szakadtából ordít. Az egész házat terrorizalja és mindenhol hallható..."

Családi házas részen meg kifoghatsz olyat, hogy beköltözik egy (vagy több) balhés/hangoskodó család az utcába és onnantól kezdve az egész utcának nincs nyugalma. Az mennyivel jobb?

Nagymamám panelban lakik. Ott általában se fúrás, se hangos szomszédok nincsenek. Nem mindegy milyen helyen laksz. Én "aludtam" pár éve az egyik ismerősömnél aki panelban lakik egy forgalmas út mellett. Azt hiszem összesen 2 órát sikerült aludnom. Beszéltek az utcán, a busz ment, a villamost is hallottam, az autók zaja is nagyon zavart. Komolyan rémálom volt.

Világ életemben kertesben laktam, most is abban lakom. Engem nem zavar a kutyaugatás (bár itt nem jellemző, néha vakkantanak fel és 2 perc után abbamarad), a kakas, a madarak... szeretek havat lapátolni (tudom, hogy beteg), füvet nyírni. Ráadásul itt nem parasztok laknak, senki nem áll neki szombaton 10 előtt lenyírni a füvet. Ha valahol házibuli van, akkor vagy körtelefon van előtte, hogy elnézést de ez a helyzet, ha nagyon nagy a zaj akkor szóljon akinek nem tetszik. De igazából mindenki toleráns és mindenki tekintettel van a másikra. Nyilván nem mindenhol így van...

Viszont én nyáron a teraszon iszom meg a reggeli kávémat és nekem nagyon sokat jelent, hogy nem látom idegenek képét amikor kilépek az ajtómon. Csend van és nyugalom, ráadásul én imádok kint lenni, kint olvasni, kutyáim is mindig voltak, folyamatosan csinálok valamit a kertben is. Megőrülnék pár négyzetméteren egy lakásban.