Mi vágott életedben a legjobban a padlóra és hogy sikerült felállni?

Engem az apám vágott keményen a padlóra, fél kézzel. Sajnos túl gyorsan sikerült felállni, pedig megérdemelte volna, hogy szimuláljak egy kicsit.

miért kapnak egy csomóan 0%-ot?:D (gondolom én is de leszrm)

@10 De rossz volt ezt olvasni. :( Kitartás! A helyedben én is adtam volna neki még egy esélyt, de többet nem. Teljesen kizárnám az életemből. Telefonszám, FB tiltás stb. Ezek után nincs miről beszélni!

Haláleset. Folyamatban van.

Köszönöm a szavaid, jól estek 13. válaszoló. Próbálom felejteni, és kitartani de nehéz. Szervesebb része volt az életemnek, mint a saját szüleim.

Nem egy dolog vágott padlóra, hanem az egész élet. Alapvető emberi dolgokra nem vagyok képes, mint az ismerkedés. Általánosban kiközösített voltam, a későbbikben csak nem én voltam a céltábla, de ugyanúgy egy senki voltam. Sok dolog nem megy, de az ismerkedésre képtelen személyiségem miatt a kapcsolatok hiánya a legfájóbb. Taszítom az embereket, én hiába akarok valamit, tőlem nem akar senki semmit. Még az a néhány régi ismerős is tojik rám. Felállni innen nem sikerült, mert folyton visszalöknek.

elhagyott a szerelmem, a kicsi szívem összetört 💔😭

Se az általános, se a középiskola nem volt számomra jó. Szokásos beszólogatás, cseszegetés a semmiért stb. Jelenelg van pár barátom, de azok is olyan "barátságok" ami úgyis szétmegy, ha végzünk. Elég rossz osztályom van/volt, ahol mindenki kibeszél midnenkit, szerintem egyedül a saját tükörképét nem... egymás arcába meg nyalifali. Úgy vagyok vele, hogy csak kibírom már valahogy... :D 20 évem alatt egy igaz barátom se volt, szerintem már soha nem is lesz. Vagy hátbaszúrnak, vagy egyszerűen megszakad a kapcsolat... a korombeliekkel meg nem is tudok miről beszélni, itt az a menő, ha piálsz és bulizol, ha nem ilyen vagy kiutálnak. Sok minden "rosszul esett", pl amikor apámmal cseszegettek (nem emlékszem pontosan, olyasmi volt, mint az apuci hercegnője, persze poénból) mindezt úgy, hogy apámat 5 éve láttam utoljára, mert 6 évesen elváltak anyámmal, és ja..:D A legnagyobb pofon az volt, mikor kiderült, hogy egy családtagom rákos, és annyira gyorsan történt minden, hogy fel se fogtam. Elvoltam a kis világomban, itthon kockultam egész nap, más nem érdekelt. Mert hát úgyis minden rendben lesz... Aztán nem lett minden rendben, mert sajnos a kórházban meghalt az a családtagom, és rögtön utána egy másik is (kómába volt, és azt mondták neki lehet esélye, aztán ugyanazon a napon kaptuk a hírt, hogy meghaltak. :( Akkor nagyon magányos voltam és sokáig olyan volt, mintha semmit nem éreznék. Suliban nem szóltam senkihez, csak magam voltam, persze emiatt méginkább jöttek a beszólogatások, stb. Nem mintha bárki is végigolvasta volna. xd

az életmódom vágott padlóra.. piálás féktelen bulizás.. és,hogy mi állított fel egy autóbaleset ahol 2 barát is meghalt.. azt az időt kitöröltem az emlékeimből!! majd elkeztdtem tanulni, dolgozni, bringázni.. élni.. nem volt időm agyalni..