Azokkal, akik egy beszélgetést folyton egyoldalúvá tesznek, mert nem hagyják szóhoz jutni a másikat, és nem hagynak időt a reagálásra, hogyan lehet normálisan beszélgetni?

Van, hogy olyannal találkozom, aki valahogy nehezebben szólal meg s annál simán egyoldalú lesz a dolog... Magányos gyermekkorom volt s megszoktam a monologizálást. De normál emberek simán tudnak beszélgetni velem, ott nincs gond, szóhoz hagyom jutni őket, csak a nehezebben megszólalókra nem tudok úgy figyelni, hisz megszoktam, hogy csak én vagyok, ráadásul iszonyú sok gondolatom van, ami kitör...

De van, aki tényleg egyoldalú beszélgetést akar. Én utálom, akkor is, ha engem beszéltet, csak néha kérdez. Az olyan kihallgatásszerű, ő megtud rólam dolgokat, de nekem ő ismeretlen marad, ez asszimmetrikus, nem jó.

Amit írsz, hogy váratlanul éri, hogy megszólalsz, nekem elég rossz jel. Természetes, hogy azt teszed, ezt nevezzük párbeszédnek...

Bizonyos élethelyzet is tehet arról, hogy valaki belesüpped a saját bajaiba és süket és vak másra...

Élőben jobban tudnék tippelni, hogy miről van szó, így túl sok lehetőséget látok...

az ilyesmi sima kontroll harc.

az a játszma neve-kinek a témája érvényesül?-

remek próbatétel.

mondjuk ebben a formában,hogy hagyod magad ledominálni nem túl szórakoztató...