Egy jó apábak tényleg keménynek kell lennie?

Annak is kell lenni, amikor arra van szükség.

De nem jó mindig annak lenni.

Egy szülő legyen közvetlen, lehessen vele beszélni, de ne legyen olyan, mint a barát, haver.

Tisztelt Kérdező!

A #2 gyakorlatilag mindent elmondott, ami fontos. Csak kiemelném: "...senki sem "ért" igazán a gyerekneveléshez." Ez így igaz, bár azért vannak akiknek jobban megy, másoknak meg egészen rosszul. Mert ami az egyik gyereknél bejön, a másiknál abszolút nem. Na ezért. Mert hogy a gyerekek nem egyforma tojások, hanem egyik ilyen, másik olyan. S mindegyiknek van valami egyedi (egyéni) értéke, csak baromira nem figyelünk rájuk, hogy kiderüljön, mi is az. Az iskolarendszer meg éppen hogy az egyéni értékek kikutatása ellen hat, hiszen egységesíteni próbál mindenkit. Egységes köpeny, egységes tornamez, egységes tankönyv, egységes óraszám, egységes értékelési/osztályozási rend. Uniformizál a mai állami iskolarendszer, ami itt az egyéni képességek kibontakoztatása során kimondottan nem hasznos. (A hadseregben persze lehet hasznos)

A "Jó embernek lenni" annyit jelent, hogy legyél HITELES! Tökéletes úgysem lehet az ember (az Apa, Anya), de hiteles az igen. Ez meg azt jelenti, hogy

1.) Következetesnek kell lenni.

2.) Azt csinálni, amit mondasz. Nem pedig vizet prédikálni, aztán meg bort inni.

3.) Nem szabad lódítani. Tehát FONTOS: "a szavak helyes használata"! Mondok egy példát: olyat sose mondjál, még indulatból sem: " - Eltöröm a kezed te büdös kölyök, ha még egyszer kilöttyinted a kávét! - Miért nem szabad ilyet mondani? Mert Te is tudod, Ő is tudja, h. soha nem teszed meg! Tehát ebből következik, ha következetes akarnál maradni, akkor bizony egy újabb kilöttyintés után el kéne törnöd a kezét! Az pedig baromság, mint tudjuk. Viszont... ha rendszeresen nem vagy következetes, akkor ezzel klasszul félreneveled gyermeked, ez egyenes út az anarchiához.

4.) Tudni kell visszavonni korábbi hibás döntésedet, akár úgy is, hogy elnézést(bocsánatot) kérsz gyermekedtől. Fontos, hogy ugyanolyan közegben és ugyanolyan hangon és hangosan történjen, mint a tévedésed kinyilvánítása. Ezzel csak azt éred el, hogy a fiad nem fog téged feddhetetlennek és tökéletesnek látni, ami egyáltalán nem baj. Így "halandó" ember leszel a szemében, s nem pedig "Isten".

5.) Nem "nevelni" kell a gyereket... hanem az kell, hogy részt vegyen a szülők mindennapi tevékenységében, ahol csak lehet. És ha valamit nem jól csinál, akkor megmutatni neki ahol csak lehet, (nem megmondani) hogy miként lehetséges még azt jobban csinálni. El is lehet játszani mindent.

6.) Nem várhatsz el egy gyerektől többet, mint amit Te magad meg tudtál, illetve meg tudsz tenni.

"...Nem is fogadja el, ha másnak igaza van, egyből ideges lesz..." - Hát persze. Pont azért lesz ideges, mert az EGO-ja nem viseli el, ha Ő maga tévedhet Más igaza ellenében. Ilyen az ego-s elme. És minél magasabb az ego-ja, annál egoistább és annál "keményebb". Viszont... el kell fogadnod Apádat olyannak, amilyen most. Nem kényszerítheted arra: Változzon meg!

Nem Te lehetsz az első olyan eset, amikor is azt lehet majdan mondani: - Ez a fiú lekőrözte Apját!

Mondom, nem kell Apád vonalát követned... és nem kell tökéletesnek sem lenned, csak legyél hiteles.

Az ERŐ legyen Veled!