Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Mit gondolnak kb.10 éves...

Mit gondolnak kb.10 éves korban a gyerekek a halálról?

Figyelt kérdés
Személy szerint sosem féltem a haláltól, de már nem emlékszem, mit gondoltam róla, mikor gyermek voltam, és bár ez egy érdekes téma,nem szoktak vele foglalkozni ebből a szemszögből.

2018. szept. 2. 13:03
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
100%

Nem érintett meg érzelmileg egyáltalán, csak tudtam, hogy létezik ilyen, majd egyszer én is meghalok, meg mindenki meghal, ha öreg lesz vagy ha balesetet szenved, és akkor eltemetik és ennyi...

Azért közrejátszhatott ebben az "érzéketlen" hozzáállásomban, hogy gyerekkoromban senkit sem veszítettem el, talán egy idős szomszéd nénink halt meg, de őt annyira nem is ismertem.

2018. szept. 2. 13:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
100%
A gyerekek 6 éves koruk után tudják értelmezni a halál fogalmát. Előtte zavaros nekik hol van aki volt de most már nincs. Utána ugyanúgy többfélét gondolnak mint a felnőttek, attól függően mit mondanak neki erről és ő miben hisz.
2018. szept. 2. 13:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 Csicsky ***** válasza:
100%
Én már 5 éves koromban pontosan tudtam, hogy mi az a halál és rettenetesen féltem tőle. Ráadásul a háború borzalmaival is tisztában voltam, mintha csak átéltem volna valamikor egy légitámadást. Hogy ez minek volt köszönhető, azt csak találgatni tudnám.
2018. szept. 2. 13:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:
100%

Én is elfogadó voltam ezért semmilyen különöset nem jelentett, születünk, eszünk iszunk betegeskedünk balesetek is megesnek ki is purcanunk.

Az egyik kutyánk halálát sem fogtam fel, kb husz évesen sirattam meg és nem tiz évesen. A halált természetesnek vettem es nem pedig negativnak ergo halálfélelmem sem volt soha.



Az viszont kiakaszto amikor haldoklo gyerekeket kényszeritenek szülők arra hogy őket vigasztalják. Sirnak az ágya mellett közben a gyerek haldoklik és még a haldoklo gyerek vigasztalja az anyját. Egy korhazi ápolo beszámoloja volt, az előszava olyasmi volt hogy megfigyelte hogy a gyerekek mindig akkor mennek el legtöbbször amikor nincs ott a szülő mintha nem akarnának fàjdalmat okozni a szülőnek. Irdatlan teher ez egy gyereknek mikozben a gyerek a halált még nem ugy éli meg, igazabol a szülő ülteti el benne a fájdalmas lelki kinokat a bőgésével



Érdekes a haláltudat pszichologiája gyerekekben.


Es elnézve hogy kamaszok képesek kiröhögni egy öngyilkost is, ők sem érettek erre

2018. szept. 2. 13:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:
70%
Én is féltem tôle.
2018. szept. 2. 14:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:

Énszerintem nem nagyon foglalkoztatja őket. Csak annyit érzékelnek, hogy (ott) volt/ volt, azt most nincs.

Tehát elérhetetlen -pl adott családtag-, de nem gondolkodnak sokat énszerintem rajta.

2018. szept. 2. 14:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:
100%

Én rettegtem tőle gyerekkoromban, mert képtelen volt az elmém befogadni azt a gondolatot, hogy a létezésemnek vége lesz, és megszűnök teljesen, nem tudok majd érzékelni semmit.

Egy bizonyos mértékig a mai napig foglalkoztat hasonlóan. És te mit gondolsz róla mai szemmel?

2018. szept. 2. 14:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonim ***** válasza:
94%

7 éves koromban halt meg nagyapám, belém van égve ahogy az ágyban sírva vergődtem hogy nem akarom.


Viszont ez inkább az volt hogy tudom hogy valami volt és most már soha nem lesz, ennyit jelentett nekem a halál akkor.

2018. szept. 2. 16:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:
100%
Valóban érdekes kérdés, biztosan sokat számít, hogy a szülők mennyit mondtak (és mit) a halálról, és milyen élményeket él át a gyerek. Illetve ehhez fűződően szerintem az is érdekes, hogyan gondolkodnak egy halálos betegségről. Én például már nem voltam olyan kicsi (12 éves), mikor elvesztettem édesanyám, de akkor már évek óta tudtunk a betegségéről, szóval nem egy gyors lefolyású dolog volt. (Remélem nem leszek emiatt lepontozva,) de nálam az egyik legnagyobb hatás amit kiváltott ez, hogy elkezdtem hinni Istenben. Nem ilyen vallásos jelleggel, szabályok szerint, de éjszakánként jól esett azt gondolni, hogy azért van valaki, aki a gondomat viseli, és nem fogok csak úgy eltűnni egyik pillanatról a másikra. A másik dolog, hogy szinte az egész gyerekkoromat elfelejtettem, ami előtte volt, illetve még jó pár évig mintha csak autopilóta üzemmódban éltem volna, semmi jelentőset nem tudok felidézni. Aztán most sokkal később már megint egy másik aspektusból látom a dolgokat, mert több ilyen élet-halál közötti szituációval találkozom. De még mindig meg tud hatni eléggé. Egyfajta tiszteletet vált ki belőlem az élet iránt.
2018. szept. 2. 19:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 A kérdező kommentje:
Köszi a válaszokat, sokat segítettetek! Én személy szerint mindenhez úgy állok, hogy akármiben hinnék is, azt nem vehetem teljesen biztosra, mert emberként a saját tapasztalataimon és az engem ért impulzusokon alapul. A halál mint maga sokat foglalkoztatott,és úgy érzem ez normális dolog is ha már az életünk része..
2018. szept. 4. 12:49
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!