Miért rajongunk azokért, akik nem érdemelnek meg minket?

Sokan mondták, mikor kis gimis voltam, hogy a csajokkal keményebben bánjak.

Idealista vagyok, ezért a kedves, rendes és segítőszerepkört veszem fel, nekem ez okozza a legtöbb örömet. És fájdalmat.

A gimi elmúlt ugyan, de pár napja eszembe jutott az egyik exem szövege. Szóval azt mondta pár éve, hogy velem ellentétben a pasija gyakran beszól neki keményebben, eltávolodik, hanyagolja, stb. És külső szemmel fura neki, hogy ezért rohan.

Aztán a jelenlegi helyzetem az egy nem jött össze elhódítás lett volna. A csaj barátja azért már jóval extrémebben kuki volt, és gyakran blogolt a kihasználásról is. Ennek ellenére a lány végül hozzáköltözött, ahol voltak további gondok.

Ekkor volt, hogy elpattant nálam a cérna, elszakadt a pohár, és elég csúnyán elküldtem a búsba.

És hát ezután meg azt vettem észre, hogy többet kommunikál velem, legalább azért hogy veszekedjünk. De azután hogy kibékültünk, megint elment a levesbe, tehát inkább le léptem (de folytatást se akarok)

Gyakran hallom azt is, hogy xy pasija elmondja minden legszánalmasabb dolognak a párját, és szegény lámy meg azt gondolja, hogy "nem vagyok elég neki".

Nem csak nőkkel párosítom ezt. A második esetnél hiába voltak nekem is sérelmeim, tudtam, hogy meg akarom neki bocsátani.

És én nem értem, hogy miért vagyunk ilyen hülyék. Hogy nem vagyunk képesek olyanokból kilépni, ami nekünk nem jó, hanem hosszasan megyünk beljebb, míg nem lesz valami bajunk...