Van olyan hogy valaki félénknek született?

persze.. miert ne lehetne?

ėn pl. az vagyok, de igyekszem rajta változtatni.

Több rétege van ennek, a félénkség mértéke is eleve egy fontos szempont. Genetikailag bennünk van hogy óvatosan álljunk az új, ismeretlen dolgokhoz, helyzetekhez vagy emberekhez, de most már nem igazán van mitől tartani, szóval az ilyen tulajdonságok gyerekkorban bizonyos szociális okok miatt kialakulnak, megragadnak.

Nem káros a félénkség, nem okozol fájdalmat, de nem is egészséges gyerekkorra utal. Ahogy a másik véglet, a magamutogatás sem. Általában szerintem akkor alakul ki a félénkség, mikor valamelyik vagy mindkét szülő túlságosan óvja a gyereket és nem engedi kibontakozni, helyette hoz döntéseket és helyette viselkedik, helyette oldja meg a szociális szituációkat. Ezért nem alakul ki benne normálisan hogy hogy kéne reagálnia magától, mert mindig megoldotta helyette a másik. Tart tőle hogy olyan reakciót kap, amit nem tud kezelni és emiatt kerüli is inkább az új helyzeteket, legyen szó akár a legkisebb dolgokról, mint pl. az eladónak köszönni.

Persze.

Nemhogy az emberek,még az állatok sem egyformák.

Volt olyan,hogy ugyanabból az alomból származó egyik kiscica egyből barátságos volt az emberekkel,a másik pedig,amint embert látott futott,enni sem fogadott el semmit,csak ha már bementünk a házba vagy fél évig:D