Romantikus dolog a szerelmünk halála után öngyilkosnak lenni?

Szerintem van olyan szeretet (nem feltétlen csak szerelemre kell itt gondolni) ami olyan mértékű hogyha meghal az szeretett személy, egy részünk vele hal és nem tudunk tovább élni. Gyakori jelenség hogyha a gyerek meghal nem sokra rá a szülő is meghal/öngyilkos lesz, vagy pároknál olyan űr keletkezik az életben maradt fél számára amivel nem tud együtt élni és ha nem is öngyilkosság útján de nem sokra rá belehal a bánatba, ez létező jelenség. minél idősebbekről beszélünk annál nagyobb az esélye. pl nagymamám esete: Meghalt az anyja, és a férje is, az eset után pár héttel később ő is elhunyt (nem öngyilkos lett).

Kérdésre válaszolva, szerintem ez nem romantikus, hanem egyszerűen szomorú, hogy egy ember az élete utolsó pár hetében annyira szomorú és megkeseredett hogy így vagy úgy, de belehal. A kérdésben említett lányról sem ítélkeznék, csak mert öngyilkos lett, meglehet hogy nem volt más szerette, és az élete értelme szűnt meg mikor meghalt a barátja.

Ez azért nem ennyire fekete-fehér! Ha már 10-20 éve együtt éltek, esetleg házasok is voltak, akkor csak az nem érti meg a lányt, aki nem él régóta tartó, boldog házasságban.

Ha viszont kamasz, illetve fiatalkori szerelemről van szó, akkor ez túl drasztikus. Persze így is nagy a fájdalom és még szomorúbb hogy egy nagyon fiatal fiú halt meg, de talpra kellett volna állítani a lányt. Hol voltak a szülei?

Baromi könnyű így itélkezni.

Persze néz le valakit azért mert annyira elkeseredett volt hogy ezt látta az egyetlen kiútnak.

Az hogy te nem értesz valamit vagy nem értesz valamivel egyet még nem azt jelenti hogy feltétlenül neked van igazad.

Nem láthat teljesen bele senki sem a lány életébe. Ergo nem tudhatja senki sem hogyha az illető helyében lett volna akkor mit tesz.

Hol itt az empátia?

Csak az itélkezés megy.

Szerintem meg ez a szánalmas.

Persze félreértés ne essék nem az öngyilkosság mellett kampányolok csupán csak arra szeretnék rávilágítani hogy baromi könnyű itélkezni úgy hogy nem vagytok a másik helyében.

Egy nem traumatizált nem depressziós és nem szorongó ember persze nem érti az egészet.

Örülj neki hogy nem érted és nem érzed át. De ne itélkez.

Tudod minden embernél más az ingerküszöb. Mindenki más lelki megterhelést képes elviselni.

Van aki pl egy szerette halálát nem képes feldolgozni. Ilyen szinten nem képes rá.

De ettől még nem gyenge.

Szerintem egy szinten még bátor is

Mert ki mer lépni az egészből. Sokan nem mernek és inkább tengetik tovább a silány semitmondó szar életüket mert bíznak benne hogy majd jobb lesz. Pedig sokszor baromira nem lesz jobb.

Én sem merek kilépni az egészből. Pedig baromira szeretnék.

De félek. És a barátom még tartja bennem a lelket.