Történt e már olyan, hogy összeszólalkoztatok orvossal vagy nővérel? Kórházban vagy rendelőben?

Igen. Sebésszel. Le akartam vetetni 5 kicsi anyajegyet különböző helyekről. Orvos közölte, hogy csak 4-et hajlandó egyszerre és még ők néztek és kezeltek engem, nem engedtek kockázatot vállalni se, hiába mondtam, hogy bocsánat de engem ha megfeszülök se engednek el szabira, tehát vagy egyszerre őket, vagy sehogy. Azt persze nem magyarázták el, hogy mégis miért nagy sokk a szervezetnek 5 pici vágás, pedig mondjuk akkor lehet megértem és nem kezdek el alkudozni. Emellé tényleg úgy kezeltek, mint egy utolsó senkiházit, míg én igyekeztem tiszteletteljes maradni. A végén úgy felhúztak, hogy beszóltam nekik és kimentem a rendelőből. (Azt hozzátenném, hogy én voltam _időpontra_ aznapra az utolsó beteg és fél óráig ültem kint, ahol már senki se volt mert ugye du mentem, mire kijött az asszisztens de már láthatóan haza készülve, hogy hát maga meg mit keres itt? Hát bakker időpontra jöttem?!)

Nem mentem többet vissza. Nem vagyok hülye, nem fekszem a kése alá olyannak, akit előtte elküldtem melegebb éghajlatra. XD

Senkit se kiabáltam le, de az orvosok illetve asszisztensek engem kismilliószor.

Egy alkalom volt, amikor majdnem ordítottam, kamaszként. Telt hólyagos ultrahangra odahívtak időpontra és, amikor következtem volna (addigra kb 1,5 liter folyadékot leküldtem rég és már nagyon mentem volna a WC-re), elment a doki 10 perc szünetre, aztán, ahogy jött vissza, behívott valakit és kb fél óráig bent tartotta.

A végén nem bírtam és bekopogtam, kétszer is, hogy siessenek.

Természetesen engem teremtettek le.

Kissé nevetségesnek tartottam.

Pár évvel rá egy ismerősöm vitte az !!óvodás!! kislányát ultrahangra és kérték, hogy ne vigye előtte wc-re. Kísértem őket.

A kislány már sírt a folyosón, az asszisztens többször is látta és tudta, mi a probléma, mert az ismerősöm szólt neki, de csak nem hívta be. Úgy jutott be végül a kislány, hogy egy csecsemő következett volna és az apukája mondta, hogy menjen a kislány inkább. Az asszisztens húzta a száját.

Igen. Alapvetően tisztelettel fordulok a mogorva orvosokhoz, nővérekhez is, de azt nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy a szerettemmel úgy beszéljenek mint a kutyával és egymás között kinevessék a beteget, hogy megjegyzéseket tegyenek rá a fülem hallatára, és kötözködjenek velem. Volt már, hogy ezen okoknál fogva

kiabáltam nővérekkel. A munka amit végeznek becsülendő és tiszteletre méltó, és szerencsére vannak, akik minden nehézség ellenére megadják azt a tiszteletet, amit kapnak, de senki nem köteles elviselni, hogy ok nélkül úgy beszéljenek a betegekkel és a hozzátartozókkal mintha a s*ggükből rántották volna ki őket. Mert sajnos van ilyen.

Hát nem annyira nevezném összeszólalkozásnak, mert eléggé leblokkolok ilyen helyzetekben...

De szemüveges vagyok és a sulimba minden évben vinni kellett szemészeti leletet, hogy megbizonyosodjanak róla, még mindig jól látok a szemüvegemmel (laborgyakorlat miatt). És az egyik ilyen alkalommal kérdezte az asszisztens, van-e valami problémám a szememmel, mire mondtam, hogy sokszor csipás vagyok és mondta, hogy majd szól a szemésznek erről. Szóval a szemész kérdezte utána, hogy azt mondtam, csipás vagyok, ezt hogy kell érteni? Én meg mondtam, hogy hát úgy, hogy minden reggel úgy kelek fel, hogy ilyen átlátszó, zselés dolog van a szemem belső sarkában, ill. nap közben is gyakran olyan érzés, mintha lenne valami a szememben és van, hogy nem bírom ki, elkezdem piszkálni és ilyenkor mindig sikerül kihalásznom egy csomó átlátszó-fehéres csipaszerű...dolgot a szememből. És hogy gyakran piros is, bár ez gondolom lehet amiatt is, hogy sokat nyúlkálok a szememhez...Erre az orvos elkezdett velem kötekedni, hogy amúgy az nem helyes kifejezés, ha azt mondom, hogy a szememBEN, mert az azt jelenti, hogy a szemgolyómon belül....Szóval mondjam el még egyszer, normálisan, mi bajom van, különben nem tudnak nekem segíteni és azt fogják hinni, én sem akarom, hogy segítsenek :D Erre így felhúztam a szemöldököm és ránéztem anyámra és ő is így nézett, hogy most tényleg jól hallotta-e, amit mondott az orvos...Én meg csak azért is még egyszer elmondtam a sztorit, direkt kiemelve azt, hogy "a szememBEN", meg "a szememBŐL", erre a szemész elkezdett puffogni meg vihogni, meg ránézett az asszisztensére és pofákat vágott neki, aztán elsorolta nekem a szem részeit, mintha egy biosz órán ülnék és utána megint mondta ezt a f4szságot, hogy "Szóval ha azt mondod, a szemedBEN van valami, az azt jelenti, hogy a szemgolyódon BELÜL van, ami fizikailag lehetetlen :S". Ezután már nem emlékszem, mi volt, csak hogy végül megkaptam a leletemet (a csipás dologra meg nem kaptam semmit, pedig elvileg simán okozhatta valami allergia, kötőhártyagyulladás is..) és mikor mentünk ki az ajtón, anyámnak direkt fennhangon mondtam, hogy "Mekkora s3ggfej ez a nő...", ő pedig mélyen egyetértett velem :D

Kórházban ültem egy széken,anyámat vártam.Jött egy nővér egy tálcával a kezében rajta dolgokkal.Bement egy szobába,aminek az ajtajára az volt írva,hogy FERTŐZŐ OSZTÁLY.Lepakolt pár dolgot meg felszedett egy-két valamit és simán átgyalogolt egy másik szobába...Majdnem leborultam a kis székemről.Kifelé menet észrevette a csúnya pillantásomat és odajött.Gondolta,hogy leállhat velem veszekedni,csak mert kamasz vagyok.Még ő volt felháborodva, hogy beleugatok a dolgában,én kis taknyos ne húzogassam a szemöldökömet,nem értek én ehhez,fogjam be.

Ezután kirúgták.

A másik sztori.

Elborultam otthon és feldagadt a lábam.Tiszta lila volt,alig bírtam rálépni.Elmentem a dokihoz,télen jeges úton.Ott álltam 20 percig,mert nem akart beengedi egy anyuka (túlféltő fajta,azt hitte,hogy beteg vagyok és nem akarta,hogy bent legyek,mondván lefertőzöm a pici cuki babucikáját).Szóval végre elment őfelsége,szaladnék be,mert már csak 15 perc volt a rendelésből,erre kijön a nővérke,hogy menjek el.Kicsit felhúztam magam,mert marha bunkó volt,hideg volt és már 20 perce kint álltam.Mondtam, hogy de 15 perc van még,csak adjanak egy bemutatót röntgenre és már itt sem vagyok.Nem, mert hát mi az hogy én itt, én ide merek jönni a rendelés végén stb....