A család, vagy a jó megélhetés?

Szerintem jól látod a helyzetet.Vagy itt maradsz és nem vállaltok gyereket, vagy elhúztok és vállaltok.

Én így csinálnám.Esetleg egy köztes megoldás.Kiköltözni Németországba, ott gyereket vállalni, felnevelni biztonsággal,és ott az emberek részéről is a jó példát látná, legalábbis többnyire jobb példák vannak ott mint nálunk a magyar mentalitással.És mikor már nagyobbak, akkor hazajönni és próbálni boldogulni hazai környezetben.Aki élt Németországban az pontosan tudja hogy azért él sokféle nemzet a németeknél is,és a németek között is vannak érdekes figurák.De nagy általánosságban egészen más a német mentalitás,mint a magyar.És nem rosszabb értelemben.

Itt nyomorogni, mert "MaGyAr VaGyOk" vagy normálisan élni.

Hmmm, nehéz döntés. Fogadok kimentek most még egyszer, terhes leszel, majd rájössz hogy te mégse bírod majd. Hazajössz a gyerekkel, apjok meg melózhat kint, küldheti haza a pénzt mert éhen döglenétek ha ő is haza jönne. Mindig ez a vége. Egy ellenpéldát se ismerek sajnos.

Jó megélhetés, jó oktatás, jó egészségügy.

Nagyszülők, mint érv? Ugye csak viccelsz? Nyugodan haza lehet menni 3-4 havonta vagy ők jöhetnek.

A magyar nyelvet, ha megtanítod rá, otthon azt használjátok NEM fogja törni, viszont lesz még egy perfekt nyelvismerete (az adott országé), plusz amit a suliban plusz nyelvként tanulniuk kell.

Svájcban élek, és ugyan nincs gyerekem (nem is lesz), de barátoknak van. A gyerek beszél magyarul, a kantonális dialektust, a Hochdeutschot + angolt (ezeket oktatják az iskolában), és középiskolában felveheti az olasz spanyol vagy franciát.

Ezzel szemben otthoni ismerős gyereke 16 évesen is borzalmas kiejtéssel töri az angolt, a németet meg utálja.

Falunapok? :D Felnőttként visszagondolva mindig is utáltam, főleg, mert kötelező volt lemenni.

A hagyományokat külföldön is meg lehet tartani pl nekem a kokárda alap, annak meg külön örülök, hogy húsvétkor nem kell piáltatni random rokont, mint otthon, vagy nem csődül be 20 ember karácsonykor, hanem nyugiban tölthetjük kettesben.

A családhoz rendszeresen járunk, de nekik is van saját életük, ha otthon élnénk sem találkoznánk sűrűbben.

Kedves kérdező! Ez nehéz kérdés, de nézd akkor a gyerek szemszögéből. Mi lesz neki jobb? 10 év múlva hogy látnád szívesen magadat?

Amiket felsorolsz azok "csak" pillanatnyi érzések, félelmek.

Azok változnak, elmúlnak.

Ezek adják az erőt és úgy érzem, ettől vagyok boldog - akkor maradjatok itthon, mert "honvágy". Ennyi. A gyereketek nem fogja megköszönni.

Barátnőmék másfél éve mentek haza, mert apukának honvágya volt.

Tök jó, a gyerek c-kkel jár egy osztályba - pedig nem Borsodban élnek -, múltkor 6! órán keresztül ültek a sürgősségin egy kartöréssel, mire behívták, stb.

Anyuka néha mesél, hogy mi a helyzet velük. Mindketten jól keresnek, de egy lyukban élik az életüket, mert olyan kva drága minden (lakást venni), plusz hajrá infláció.