Lakóhelyetektől milyen messzire mentetek egyetemre?

80 km-re, Debrecen. Nem nagy táv. Albérletben laktam.

Ha az SZTE a vágyad, akkor válaszd azt, időközben kitapasztalod a viszonyodat a távolsággal, és ha úgy érzed, hogy túl sok, váltasz egy közelebbi egyetemre.

308 km.

Az első félévben egyáltalán nem tudtam hazamenni az órarendem miatt. Szeptemberben beköltöztem a koliba és asszem januárban sikerült először hazamennem a vizsgák után. Csatlakozásokkal együtt 12 óra volt az út busszal, vonat nem járt a teljes útszakaszon csak egy részén. Pénteken már esélytelen volt haza indulnom tanítás után, mert éjjel nem jártak a buszjáratok. Így csak szombaton reggel tudtam volna haza indulni, ami azt jelenti, hogyha elindultam volna a suliból reggel 6-kor hazafelé, akkor kb. este 6-ra értem volna haza, de másnap, azaz vasárnap reggel 6-kor már indulnom kellett volna visszafelé, hogy este 6-ra visszaérjek a koliba, mert másnap suli. Vagyis ha haza jártam volna hétvégente, akkor 24 órát utazással töltöttem volna, és 12 órát lehettem volna otthon a családdal, azt is este meg éjszaka, 18 órától reggel 6-ig. Így úgy döntöttünk a családdal, hogy inkább maradjak bent hétvégente a kollégiumban. Eleinte még könnyű volt, hozzá voltam már szokva a kollégiumi léthez, mert középiskolában is kollégista voltam (akkor 117 km volt a távolság az otthonom és a középiskola között), de azért a vége felé már kicsit húzós volt, hogy szinte majdnem mindig mindenki hazament hétvégére, csak 5-6-an voltunk, akik bent töltjük folyamatosan a hétvégéket is. De amúgy ki lehetett bírni, sosem voltam bent egyedül, páran mindig voltak rajtam kívül is. Aztán a második félévben megváltozott az órarendem, kevesebb lett az óraszámom és onnantól kezdve már haza tudtam menni korábban, pénteki napokon is a tanítás után. Persze így se jártam haza minden hétvégén, mert a 12 óra utazás az nagyon megterhelő lett volna minden hétvégén, de azért legalább már a lehetőség adott volt, hogy ha kedvem támadt, akkor haza tudtam menni hétvégén, ha akartam. Kb. 3-4 hetente utaztam haza a második félévtől. Nekem ez nem okozott gondot, így már jó volt. De mondom, én előtte is kollégista voltam, középiskolában. Hozzá voltam szokva ahhoz, hogy távol vagyok a szüleimtől, testvéremtől, családtagjaimtól, így nem volt honvágyam. De nem mindenki bírja ezt így hosszútávon. Attól is függ, milyen a viszonyod a családtagokkal, meg hogy ők hogy viselik a távollétedet. Az én szüleim úgy álltak hozzá anno ehhez, hogy a továbbtanulásomban a lehetőséget látták, támogattak benne még akkor is, ha amiatt messzire kerültem tőlük. De ha (túl) erősen ragaszkodó, kötődő lett volna a kapcsolatunk, akkor biztos nekem is sokkal nehezebb lett volna kibírni az első félévet.

Amúgy én nem bántam meg, hogy az országnak teljesen a másik végébe mentem tanulni, a suli is nagyon tetszett, a társaság is jó volt, egyedül annyi volt furcsa, hogy tényleg jó hosszú időre elszakadtam a családtól fizikai értelemben véve és a kapcsolattartás meg a kommunikáció az telefonra meg netre korlátozódott. Szerintem a húgom volt a nagy nyertese az egésznek, ő örülhetett talán a legjobban annak, hogy ilyen távol kerültem tőlük. :DDD

Az első kettő 45 percre volt tömegközlekedéssel, a harmadikra már a szomszéd utcába mentem és azt szerettem a legjobban. :)

Válaszd azt, amivel kapcsolatban szimpátiát érzel. Presztízs miatt szerintem nem éri meg utazni, ha viszont szimpibb a távoli hely vagy jobbak a szakirányok, akkor nem is kérdés, hogy hova menj. :)

8000 km, a Távol-Keleten végeztem :D A lehető legjobb döntés volt amit valaha hoztam.

Most csinálok egy levelezőt az ELTE GTK-n, az 2.5 km.