Van itt olyan, aki fiatalon elköltözött otthonról messzebbre,hogy maximum hétvégén tudnak találkozni a rokonokkal, de hiányzott pár év után a család (szülők /testvérek stb) es aztán visszaköltöztetek? Megbántátok vagy jó döntés volt?

Csak részben igaz rám. Az egyetem miatt az ország másik végébe kellett költöznöm, utána ott kaptam állást, kb 9 évig éltem messze. Hetente hazamentem, de mondjuk péntek este-szombat reggel érkeztem, vasárnap délután/este mentem vissza. Az ingázás nem volt rossz, jó volt otthon lenni, de utána egy hónapon belül (karácsony előtt) elvesztettem a munkám, a főbérlőnek kellett a lakás, szakított velem a párom, és úgy gondoltam, hogy akkor egy időre hazaköltözök. December közepétől január végéig laktam otthon, de az már nem volt jó. Az ottani ismerőseim többsége már nem ott élt, visszaesésnek éltem meg, hogy a gyerekkori szobámban alszom, a testvérem, aki akkor még otthon élt, mert tanult folyamatosan csesztetett, hogy húzzak otthonról, mert zavarom őket (a szüleim örültek hogy ott vagyok, de a testvérem folyton azt mondta, útban vagyok, nem hiányoztam onnan, stb.).

Kb karácsony este döntöttem el, hogy na akkor innen el kell menni nagyon hamar, ha nem is vissza abba a városba, ahol voltam, de messzire. Lett állás hamar, de órákat vezettem egy nap, borzasztóan kimerített és csak január vége felé lett albérlet.

Utána megint csak hetente jártam haza, akkor már megint jobb volt, de akkor már nem aludtam otthon a testvérem miatt. Kb egy év alatt minden cuccom fel is számoltam meg elhordtam, ami még otthon volt, hogy eszembe se jusson többet visszaköltözni.