Budapesten élni miért jó tapasztalatok?

Vidéken nőttem fel (kis 300 fős faluban), 10+ éve Budapesten még mindig eszembe jut, hogy mennyire jó nekem, hogy éjszaka is haza tudok menni. Mármint bosszankodok, hogy jaj, pont lekéstem az éjszakait, és most fél órát kell várni a következőre, de rögtön utána eszembe jut, mikor 16 évesen lekéstem az este 7-kor menő utolsó buszt, és két és fél órán át sétáltam hazáig egy kivilágítatlan, erdőben menő út szélén mínuszokban, vagy a másik opció az lett volna, hogy valami padon alszom, ahhoz képest egy fél órát várni semmiség, és ilyenkor átérzem, hogy mennyire jól alakult az életem, rohadt jó tömegközlekedése van ennek a városnak, még úgy is ezt mondom, hogy azért utazgattam Európában, ritka, hogy ennyire jó és olcsó tömegközlekedés létezzen valahol, szerintem a miénk tényleg világszínvonalú.

Én covid alatt is tudtam munkát találni. Anyám meg egyszer két évig volt munkanélküli, tényleg mindenhová jelentkezett a környéken, két diplomája van, két idegen nyelvet beszél, és az első, amit talált, az egy négy műszakos gyári munka volt. Elvállalta, jót tett neki mentálisan, hogy dolgozott legalább, szerzett barátokat is, de azért basszus, én akkor még kamasz voltam és csak megerősített engem abban, hogy abból a régióból minél előbb le kell lépni.

Egyébként számomra iszonyatosan depresszív. Sajnos nem tudok a magyar vidékre úgy tekinteni, mint az otthonomra, ha megyek látogatóba a szüleimhez, elérek a busszal, vagy a vonattal egy bizonyos határt, és összeszorul a gyomrom, egyszerűen nem akarok oda visszamenni. Ha a szüleim nem élnének ott, soha többé nem mennék, és egyébként ők terveznek is költözni, igaz, nem Budapestre, mert voltak ők is többször látogatóba nálam, gyűlölik a tömeget, a rengeteg embert, ők inkább az olasz, vagy spanyol vidéken pépzelik el az életüket, most ehhez tanulnak nyelvet és gyűjtenek tőkét.

Ami megfordul a fejemben, hogy meg kellene venni, azt megkapom itt. Bármelyik boltba bemegyek, és van barna rizs, fagyasztott zöldségek és gyümölcsök, avokádó, mangó, amit csak megkívánsz. Ha hazalátogatok, az egyetlen kisboltban ott tartunk, hogy még mindig csak egy fajta domestos van, egy fajta tisztítószer, a savanyúság kimerül az ecetes uborkában, gyermelyi négy tojásos tészta van, nincs durum, vagy gluténmentes opció (nem kell gluténmentesen étkeznem, de megszoktam, hogy van ilyen), van 1.5-ös, meg 2.8-as tej, laktózmenteset, növényit felejtsd el, zöldségkínálat kimerül a paradicsomban, ami annyira drága, hogy a helyi nyugdíjasok max. egy-két darabot vesznek, lecsópaprikában, meg hagymában. Legutóbb, mikor voltam otthon, épp fogyókúráztam, és mentünk a szüleimmel boltba, kerestem volna a kalóriacsökkenytett cuccokat, és nem voltak. Ki is röhögtek, mikor rákérdeztem, hogy van-e. Apám laktózérzékeny, prediabéteszes, életmódváltásban van, és konkrétan én küldöm neki haza a növényi tejhelyettesítőket, cukorhelyettesítőket, meg az egészségesebb opciókat, zöldségeket, mert náluk nem lehet kapni. Nagyon szomorú.

Hát én budapestiként pont ellenkezőként szoktam gondolni, hogy a vidéki üdüléseim alatt az utazások többnyire rendben vannak. Egy nagy csúnya kivétel Húsvétkor Balassán volt, ahol hibából fél órával előbb elküldtek egy buszt és nekem fontos lett volna. -____- De egyre inkább nem érzem azt, hogy mindenhol mindent megkapok és tökéletes lenne a közlekedés. Utóbbival egyre több gondok vannak, mert ki is csinálják Budapestet.

35/F