Milyen volt szegényként felnőni, mi változott azóta, hogyan élsz most?

Borzalmas volt, nem volt mit enni csak fogytam és fogytam.

Most milliomos vagyok és luxusban élek.

Gyerekként, amikor még nem volt viszonyítási alapom, így nem ért semmi hátrány miatta.

Aztán tiniként jött a neheze, ekkor még zuhantunk is anyagilag. Nem voltak új ruháim, nem jártunk nyaralni, és édességet se nagyon kaptam. Meg úgy mást se.

Most átlagos anyagi helyzetben élek, élünk. Volt egy olyan korszakom, amikor kompenzálni akartam, magamra kerestem, megvettem, amire vágytam, aztán rájöttem, hogy olyan mindegy, most már nem költekezek.

Pont ez volt a helyzet.Omlott a házról a vokolat,hárman aludtunk egy undorító szobában.Sokszor már alig maradt pénz ételre.

Ami a legszomorúbb volt,az az hogy a testvérem lyukas nadrágban járt hónapokig iskolába,mert nem volt pénz másikat venni...Nem tudtak semmihez sem kezdeni,mert adósságot adósságra halmoztak.Ami a legrosszabb,hogy az ártatlan gyerekeknek kell átélni a szülők hibáit.Egy olyan ember,aki nem tudja megadni a gyermekének az alapvető szükséges dolgokat,az minek vállal gyereket? Kérdem én..

Én nem hibáztatom utólag a szüleimet, annak ellenére, hogy tudom, lehetett volna jobb is. 8 éves koromban váltak el és anyuval maradtam. Mi is egy undorító szobát használtunk hálónak, konyhának és fürdőnek, bár víz az nem volt a házban, fűtés sem, étel kevés, repedt, omladozó falak új cuccok helyett. Bár én is beleszoktam, sokszor nekem is megalázó volt, hogy körülöttem egy korombeli sem nélkülözött ennyire. Mégsem ez volt a legrosszabb, ami gyerekként minden nap ért, hiába vágytam annyira csinos házra, meleg zuhanyra, édességre, csinos pólóra. Ha a váláskor anyu engedi, hogy apu elvigyen nem kellett volna nélkülöznöm, sőt, nem erőszakban és félelemben nőttem volna fel.

Most a páromnál élek egy nagyon apró házban. Szépen ki van festve, szépek a bútorok, gyakran elvisz étterembe, van víz, tv, fűtés, van pénz mindenre, ami kell. Sokszor soknak érzem, néha meg úgy, hogy egy magamfajta nem érdemel ennyit. És néha az is fura, hogy ő pl nem számolgat a boltban, nem a legolcsóbbat és legszükségesebbet veszi csak meg és nekem is mondja, hogy vegyem le a polcról, ha szeretném (még ha csak egy csokiról is van szó). A ruha vagy egyéb dolgok vásárlása már koránt sem okoz akkora örömet, mint tinikoromban, ha apu elvitt vásárolni, nem is járok már ilyen boltokba. Az igazat megvallva kényelmes és biztonságos egy élhetőbb anyagi háttér, de az olyanoknak, akik ennyit nélkülöztek gyerekként mindig más lesz az értékrendjük.

Utolsó!

Miért nem mondtatok le az adósságról hagytéki után?

Le a kalappal utolsó!

Igazán kitartó testvérpár vagytok!

Remélem a jövőre nézve sikerül minden tervetek és boldog kiegyensúlyozott életet fogtok élni.