Első munkanap (ok) ti hogy éltétek meg, hogyan győztétek le a félelmet?

Bennem nem volt félelem, boldog voltam, hogy végre van melóm. Amúgy minél több ilyet élsz át, annál kevésbé vagy izgatott.

Sok számít egyébként azon, hogy hogyan fogadnak, ha közvetlen, jófej kollégáid lesznek, akkor segítenek hamar beilleszkedni.

Attól is függ, hogy mit vállalsz el.

Pl én gyorsétteremben kezdtem. Ott úgy nézett ki az első napom, hogy aláírtam a szerződést, mentem üzemi orvoshoz, utána megkaptam az egyenruhát, öltöztem át és mentem az étterembe. Ott egy nő megmutatta, mi micsoda, aztán beállítottak a pult mögé, ahol még nem kasszáztam, csak az ételt szedtem ki (két külön pult volt, az egyik az ételes, a másik a kasszás), ha nem volt vendég, sepregettem, felmostam, pakoltam ki az árut, stb.

Az első nap nem, de a többi nap a kasszázást tanítgatták (beálltam az egyik kasszás mellé, néztem mit csinál, majd helyet cseréltünk és én kasszáztam és ő nézett engem), azon kívül a többi feladatot már elláttam.

Maga az első nap nem volt vészes, inkább érdekes. Olyan helyzetben voltam, mint Te, a diákmunkát leszámítva ez volt az első munkám és hasznosnak éreztem magam.

Én azért hagytam ott, mert nekem nem való az a munka; többet ártottam, mint használtam. Tudni kell a gyorséttermekről, hogy pörgősek (én meg lassú vagyok) és, ha nincs munka is fel kell magad találnod (vagyis, ahol én dolgoztam, így volt), illetve én kétbalkezes voltam és rengeteg probléma volt ebből is. Csodálkoztam, hogy nem rúgtak ki, megérdemeltem volna.

***

Utána egy ajándékboltban dolgoztam. Ott bementem első nap, gyorsan elmutogatták, hogy mi micsoda meg hol van, az első órában a kolléganő csinált mindent, utána már én és a kolléganő nézett, utána már felváltva csináltuk a dolgokat, de már első nap belerázódtam és úgy csináltam a dolgokat, mintha jó ideje ott lennék.

Jó kis munka volt, de ki akartam próbálni magam multinál, szóval pár hónap után elmentem; ez a fenti két munka ugyanis átmeneti munka volt, amíg nem találok multisat.

***

Két multiban jártam.

Az elsőnél úgy nézett ki, hogy mi be se mentünk a projektre, amíg a kötelező tréning első felét meg nem kaptuk. Jó, kicsit kummantok, mert egyszer kb 5-10 percre bementünk, hogy a tréner (a projektünkről egy ott dolgozó ember) megmutassa az irodát. De amúgy egy másik emeleten voltunk egy meeting szobában. Lement a tréning első fele és a hét végefele bevittek minket az irodába, mindenkit külön-külön beültettek valaki mellé és vele voltunk. Utána ugyanígy még egy hét a tréning második fele és megint beültünk egy ott dolgozó mellé. Aztán már vettünk hívásokat.

Na én ott be voltam tojva, mert rengeteg apró bakit elkövettem. De azt vettem észre, hogy a kezdeti nehézségek után belerázódtam az egészbe és nem kellett többé félnem. Sőt, azt is észrevettem, hogy, miután mindenféle munka bejött, maguk a feladatok is ismételték önmagukat, tehát már semmi új nem jött. A végén még hónap dolgozója is lettem. Szóval ezt biztatásként írom. :)

***

A következő multi pedig hasonló volt, szerződésaláírás, orvosi, fényképkészítés a belépőkártyához - mint az előzőnél, csak ott utána bevittek minket a projektre. (Az előzőnél az volt, hogy aki fogadott minket a HR-es + a projektről a kijelölt tréner és a szerződés aláírás után a trénerrel maradtunk, itt meg a HR-es fogadott minket és a kijelölt tréner a projekten várt ránk).

Elmagyarázták, hogy ki mit csinál, bemutattak mindenkinek. (Mi idővel azt is csináltuk, hogy az újoncokat fogtuk és körbevezettük, először az irodában, majd az épületben is).

Minden nap a projektre bemenünk reggel, ott bent félrevonultunk, tréninget tartottak, ha nem volt tréning, beültünk valaki mellé és néztük, ahogy dolgozik, néha meg HR által tartott tréningekre elmentünk.

Mivel más jellegű a munka, amit végzek ennél az új multinál, azért féltem még az első napon is, de ugyanúgy, mint az előzőnél, 1. egyre kevesebbet bakiztam 2. idővel minden feladatot már csináltam, szóval semmi új nem jött, ami eléggé megnyugtató.