Miért válogatnak ennyit a munkahelyek között az emberek?

A te felfogásod eléggé múltszázadi... Ma már az ember törekszik arra, hogy élvezze a munkáját, mitöbb, ne rokkanjon bele.

Nekem sem büdös semmilyen munka, ha muszáj, de én sem vagyok az a típus, akinek túl sokáig elég lenne valami, ha a szakképzettsége és az egyéb képességei lehetővé teszik, ne rekedjen meg azon a szinten. Nyilván ez kockázat és kell hozzá önismeret is, némi tőke is... De nincs azzal baj, ha valaki nem elégszik meg azzal, hogy 50 éven keresztül ugyanúgy dolgozzon ugyanannyiért...

*Azt meg, hogy kinek termelek, ha magam osztom be időmet munkámat akkor kb mind1.

van akinek nem.

Nekem nem mindegy, hogy olyannak termelek, aki teljes bérre bejelent, vagy olyannak, aki csak minimálbérre. Nem mindegy, mennyiből számolnak betegség esetén táppénzt, szülés esetén CSED-et, GYED-et, munkanélkülivé válás esetén álláskeresői járadékot... stb.

Én nem vagyok vállalkozó típus, tehát vállalkozni nem fogok, de váltottam munkahelyet kényszerből is, meg önként is, ha kaptam az aktuálisnál jobb lehetőséget.

A mai fiatalok (tapasztalataim szerint) nem ugyanugy allnak a munkahoz, mint a szuleik, nagyszuleik. Inkabb keresik az elerheto lehetosegek kozul a leheto legjobbat, minthogy leragadjanak egy nekik valamiert nem tetszo munkahelyen, csak azert, mert van munkajuk.

Magamtol meg csak annyit, hogy nem szeretem ha egy munkahelyen rabszolganak erzem magamat. Ha nem nyujt eleg kihivast a munkahelyem ahhoz, hogy szakmailag fejlodhesseg vagy nem becsulnek meg (anyagilag es alkalmazottkent), akkor dobbantok, mert tudom, hogy van valasztasi lehetosegek es hamar talalnek uj helyet.